Szolgáltatás CFR módra

Jó két hónappal ezelőtt, családlátogatást követően úgy választottuk ki a vasúti menetrendből a haza induló délutáni vonatjáratot, hogy idehaza kényelmesen elérjük a hét órakor kezdődő tévéhíradót. Kürtösig nem is volt baj, menetrend szerint értünk az állomásra, ahol aztán a menetrendi előíráson túl egy teljes órát rostokolt a mozdonyról lekapcsolt két vagon, amíg végre ismét mozgásba lendültünk. A felszállt kalauz magyarázta, hogy a Bukarestből indult vonat mozdonya kellett volna a Béga névre hallgató szerelvényt elvontassa a temesvári végállomásig. Állította, hogy a fővárosból induló szerelvény késése mindennapos. Arra viszont nem tudott választ adni, hogy erről miért nem tájékoztatták a szerelvényen tartózkodó tanácstalan utasokat. 

Nem okultunk az akkori esetből, november 11-én ismét ugyanarra a járatra vettük meg a helyjegyünket. Vesztünkre! Mint Kürtösön kiderült, aznap a bukaresti járat késése 140 perc volt. Mint utóbb megérdeklődtük, háromnegyed hat helyett 8 óra körül érkezett a határállomásra. Pedig nem hallottunk arról, hogy az Ókirályságban, a Kárpátokban vagy Erdélyben hóakadály, földcsuszamlás vagy orkánerejű szél gátolta volna meg a haladást. (Vajon mi lesz télen?) 

Az állomásfőnök dicséretére mondva, ezúttal értesítettek bennünket a késésről, valamint arról a lehetőségről, hogy átszállhatunk a Kürtös–Arad között közlekedő helyi járatra. Mi megtettük, igaz, némi akrobata mutatvánnyal összekötve, ugyanis a kürtösi állomáson nincs kiépített peron. A vagon utolsó lépcsőjéről mintegy métert kell ugrani a zúzott kövekre. A legutóbbi nagy beruházásból a vállalat vezetői lespóroltatták a peronokat abból a meggondolásból, hogy Kürtösön megszüntetik (!) a személyátkelőhelyet. 

Végül is mi, aradiak hazaértünk, igaz, nem a menetrend szerint 18.11-re, hanem közel másfél órás csúszással. A Temesvárra utazók viszont ott rekedtek a határállomáson. 

A vágányok közötti botorkálásunk közben megkérdeztünk egy helyi vasúti munkást, hogy nincs a román vasútnak elég mozdonya ahhoz, hogy ezt a mindennap ismétlődő eseményt kiküszöbölje? A logikusan gondolkodó egyszerű ember válasza: mozdonya van, de a vezetőinek nincs esze. Avval spórolnak, hogy nem fizetnek meg egy mozdonyvezetőnek 80 percnyi pluszmunkát. Hogy mennyi kellemetlenséget okoznak a szolgáltatásukat igénybe vevő utasoknak, az senkit sem érdekel. 

Mát évtizedek óta közszájon forog az a megtörtént eset, hogy Japánban egy perc késésért (lehet, túlzás volt az egy, de talán néhány percért) lemondott az akkori közlekedésügyi miniszter. Ha ezt a szokást mifelénk is bevezetnék, naponta többször kellene lecserélni az illetékes minisztert. Még akkor is, ha nem japán percben, hanem romániai órában számolnák a vonatok napi késéseit.