A megmenekülés egyetlen módja

„Mert az Emberfia azért jött, hogy megmentse, ami elveszett”. 

(Máté ev. 18, 11.)

Az emberi világ történelme nem a szeretetben történő, békességes együttélésről szól. A bűn megjelenése után bekövetkezett az első embergyilkosság is. Szomorú megállapítás, de sajnos igaz, napjaink sok, meghatározó jeltőséggel bíró vezetőjének agyát káini érzések, gondolatok töltik meg. A jóérzésű emberek szinte borzalommal hallgatják a teljes világunkra kiterjedő események híreit: háború a szomszéd országok között, alattomos, gyilkos támadás az ünnep előtti Izrael ellen. „Megvadult” egyetemisták megállíthatatlannak tűnő antiszemita tüntetései. Az egész világra kiterjedő migránsválság. Az eddig „jó, modell országnak” tekintett svédek már képtelenek a migránsbandák ellen harcolni. Az óhazában történő diákkéselést már minősíteni sem lehet. Az amerikai nagykövet ördögi ravaszsággal csalogatja magához a tapasztalatlan fiatalokat, kis kedveskedéssel arra ösztönzi őket, hogy a háborúpárti esztelen vezetők „szlogenjeit” fogadják magukba, majd értelmükben megszédült állapotban népszerűsítsék az ország teljes területén. Sajnos, megállapítható, hogy van istentelen családból származó gyermek, aki rémtetteivel a felelőtlen szülők nevelési módszereinek áldozata. Isten igéje világosan fogalmaz: „Ne vond el a gyermektől a fenyítést; ha megvered őt vesszővel, meg nem hal. Te vesszővel vered meg őt, és az ő lelkét a pokolból ragadod ki.”  (Péld. 23: 13–14.) Napjaink idősebb nemzedéke megdöbbenéssel hallja, hogy helyenként „iskolaőrségre” van szükség. A múltban a fegyelmezetlen diák a megérdemelt, jogos tanári szigor mellett sírva ment ki az iskolából. Ma már a tanár távozik sírva. Az Ige minden korban nagy hangsúlyt fektetett a komoly istenfélő nevelésre, akkor is, ha az olykor kissé kemény fellépést igényel: „A bot és fenyítés bölcsé tesz, a kényeztetett gyermek pedig szégyent hoz anyjára.” (Péld. 29, 15.)

Kedves nemzettársaim! Az ember örök boldogságra teremtetett, hogy a tiszta mennyei lények társaságában éljen Teremtőjével együtt. A bukott, végleg kitaszítottá vált angyal ezt a csodálatos együttlétet próbálta megzavarni, ellopni a Teremtő Istentől az embert. Ezért csapta be, bűnre, engedetlenségre csábítva őt. Nos, a bűn az örök tisztaságban élő Teremtő Isten elleni támadás. Nehéz megfogalmazni, mert kifejezhetetlen bántalom az Örökkévaló ellen. Tisztítószer a bűnre nincs. Egyetlen módszer, eszköz van rá, és ez a megbocsátás. De hogyan történik ez? Még a vallásos emberek is gyakran azt képzelik, ha valamilyen aszkézist, önsanyargatást végeznek, akkor bűneik megbocsáttatnak. Ha „eldarálsz” több ismert, régen megtanult imádságot nagy számban, akkor közelebb jutsz a megtisztuláshoz, és a sort a különböző önsanyargató módszereket még folytatni lehetne, de hasztalan. A bűn eltörlésére, konkrétan mondva, a megbocsátásra csak egyetlen eszköz van: az Egyszülött Fiú, Jézus Krisztus vére. Nos Jézus Krisztus is szellemi lény, a meghaláshoz, vérének kifolyásához, halandó emberi testben kellett eljönnie e földre, és megengednie, hogy bűnös emberek keresztfára szegezzék. Ez által a kifolyt vérére hivatkozva kérhesse el az ember bűneinek bocsánatát az Örökkévaló Istentől. Tehát csak az kaphat bűnbocsánatot, aki itt, e földön tudatosan, érett korban az emberek előtt is, de a létező szellemi világ előtt is nyilvánosan bevallja bűneit és Jézus vérére való tekintettel elkéri Istentől a bocsánatot. Erről mondta Jézus: „Aki hisz és megkeresztelkedik, üdvözül”. Jézus nem akart bennünket megtéveszteni, hiszen vére folyt értünk, ezért kell végtelenül komolyan vegyük felszólítását: az őszinte hit egyesítve a hitvalló keresztséggel! Fontos megjegyezni az édeni eset tanulságait. Sátán nem azt kérte az első embertől, hogy legyen istentagadó, csak egy kissé megmásította Isten szavait, és ez elég volt a bukáshoz. Most sem azt kéri az ördög minden embertől, hogy legyen ateista, csak ne vegye komolyan az Ige tiszta üzenetét, kérését. Megpróbálja „hozzáragasztani” az üdvösséghez a tisztító tűzet és számos egyéb testi gyakorlatot, amit Jézus nem mondott soha az üdvösség feltételeként! Még a kegyelmet a kereszten elkérő latornak is a kegyelmet kellett elkérnie, bevallva bűneit, és ezzel megkapta a csodálatos ígéretet: „Velem leszel a paradicsomban”. Jézus „áldozó csütörtökön” búcsúzott tanítványaitól, visszatért mennyei Atyjához. Megígérte a Szentlélek eljövetelét, hogy segítsen nekünk megélni a hitéletet e földön, és minden korábbi ígérete érvényes, aki az Ö szavait meg nem másítva él, ott lesz Vele a „paradicsomban”.

Drága magyar testvéreim! Amíg e földi történelem tart, Sátán minden erejével azért küzd, hogy minél több embert ragadjon magával a pokol tűzébe. Jézus viszont számos esetben szólt arról, hogy az Atya akaratával megegyezően jött e földre, kényszerítés nélkül, a mi megmentésünkért. Ő, aki az Atyával egyenlő, halhatatlan Isten, tudja milyen borzalmas a pokol, ezért volt hajlandó saját vére árán is lefizetni bűneink árát, hogy megmentsen a borzalomtól, amit véges emberi elménkkel fel nem foghatunk. Elképzelhetetlen, hány hatalmas király, ország vezető, diktátor minden értéket megadna, ha öt percre visszajöhetne e földre, hogy elkérje a kegyelmet, miután átlépve a túlsó partra már nem tudja ezt megtenni, mert a halállal bűneit viszi magával a halhatatlanságba. A mai világban sokan, akik a Sátán hatalma alatt élnek, akiktől ellopta az igazi istenhitet, visszautasítják a meghívást a gyülekezeti alkalomra. Attól félnek, hogy az Ige megszólítja őket, és változtatásra kényszerülnek, kimozdítja őket a megszokott, kényelmes helyzetükből. Maradnak inkább a pénz hatalma alatt. Fontos lenne meggondolni: mi haszna az ember minden fáradozásának, amit magára vállal, ha a végén mindent itt kell hagynia, hiszen csak néhány évtizedes tartózkodási engedélyt kaptunk. Az Ige ezt számunkra úgy fogalmazza meg: „mert semmit sem hoztunk e világba, nem is vihetünk ki semmit belőle.” (Tim. 6, 7.) A fizikai halál után, szegény és gazdag, át kell hogy lépjen a visszafordíthatatlan örök létbe. Adja Isten, hogy értse meg ennek kikerülhetetlen voltát minden magyar ember, és utána zengje boldogan: „Összegyűlünk mi mind ott, hol várnak ránk az angyalok, hol az Isten kegytrónjától folynak életfolyamok. Igen, mi ott a folyónál, mind összegyűlünk az élet víznél, Jézust látjuk mindörökké, és áldjuk szent nevét.”

Bátkai Sándor