Isten a próbákban megsegíti a hívőt

„Mert nem test és vér ellen van nékünk tusakodásunk” 

(Efézus 6, 12.)

Az Örökkévaló Isten a minden létező megalkotója. Ha valamit meg akar tenni, számára nincs lehetetlen. Lényének alapvető tulajdonsága a szeretet. Teremtő munkájában mind a szellemi lényeket, mind az embert a szeretet csodálatos érzésével teremtette. Sőt, még egy plusz „kincset” is adott teremtményeinek: a szabad akarat lehetőségét, hogy a kölcsönös szeretet belülről fakadó legyen. Ez az igazi Istentől nyert szeretet. Létezik azonban az ember számára egy „rejtélyes titok” is, aminek az eredetét esetleg csak a túlvilági létben fogjuk megismerni: hogyan keletkezett a bűn, ami az egész teremtett világot megfertőzte? Az igéből egyelőre két megoldást ismerünk: a bűnbe süllyedt szellemi lények fizikailag nem halhatnak meg, számukra marad az örök megkötözöttség, a pokol. Az ember fizikai teste halála után visszatér a földbe, újból porrá lesz, de az Istentől kapott halhatatlan lelke megmarad a szellemi világban. Nos, itt van a sorsdöntő kérdés: melyik rész jut számomra az örökkévalóságban? Ha Jézus Krisztus véráldozatára való tekintettel elkértem Istentől az életet, testben elkövetett bűneim eltöröltetnek, és nyitva áll számomra az örök, boldog mennyország. A másik, a szomorú valóság, ha bűneimmel megyek át a túlsó partra, sorsom a bukott angyalokéval lesz azonos, és ott leszek együtt Sátánnal az örök pokolban. Amit még nagyon fontos tudomásul venni, hogy földi értelmünkkel nem tudjuk felfogni az örökkévalóság időtartamát. A menny örök boldogságát, de a pokol végtelen borzalmát sem. Az életfogytiglanra ítélt ember bizonyos vigasza az lehet, hogy a kiszabott büntetés után halálommal befejeződik a börtön időszaka, és végleg eltávozok e földi létből. A bűnre kiszabott örök pokol viszont azért örök fájdalom, mert végtelen, és az ember nem tudja felfogni, mit jelent a végtelen.

Kedves nemzettársaim! Az Ige számos esetben mutat be számunkra kiemelkedően szép és tanulságos történeteket a hívő emberek életéből. Az Ige beszámol arról, hogy Úz földjén élt egy Jób nevű igaz, istenfélő és bűnt gyűlölő ember. Nagyon gazdag volt. Mindezek mellett, Isten megáldotta tíz gyermekkel: 7 fiú és 3 leány. A Sátán próbára tette Jób hitét, ragaszkodását Istenhez. Gyermekei születésnapokat tartottak. Ünnepeik után édesapjuk égőáldozatot mutatott be gyermekei száma szerint, bocsánatkérés céljával, arra gondolva, ha esetleg vétkeztek volna Isten ellen. A Sátán ekkor még bejáratos volt a mennybe, és Isten „bemutatta neki” Jób hűséges voltát. Sátán, hogy ellentmondjon Istennek, arra kérte, hogy fossza meg vagyonától, és akár gyermekei is valamilyen tragédia áldozatai legyenek. Ezzel akarta bemutatni, hogy Jób csupán az anyagi érdekek miatt hűséges. A szomorú tragédiák be is következtek, melyek után Jób imája továbbra is igazi hűségről árulkodott: „Mezítelen jöttem ki anyámnak méhéből, és mezítelen térek oda, vissza. Az Úr adta, az Úr vette el. Áldott legyen az Úrnak neve”. Ezt követően Sátán azt javasolta Istennek, ha valamilyen betegség, egészségi károsodás éri Jóbot, ettől hitetlenné válik. Nos ez is megtörtént, de Jób ekkor sem szállt szembe Istennel, inkább megátkozta születésének napját. Barátai, akik együtt éreztek vele fájdalmában meglátogatták, és arra gondolva, hogy vétkeinek súlyát kell cipelnie, ezt próbálták szóvá tenni előtte. Jób ekkor világosan fogalmazott: „Tudjátok meg hát, hogy Isten alázott meg engem és az Ő hálójával vett engem körül.” Ezután következett az Örökkévaló Istenben vetett hitéről bizonyságtevő szavak: „Mert én tudom, hogy az én Megváltóm él, és utoljára az én porom felett megáll, és miután ezt a bőrömet megrágják, testem nélkül látom meg Istent.” (Jób 19, 25–26.) Miután Jób kiállta a próbát, és nem tagadta meg Istent, élete végéig csodálatos áldásban részesült. Az anyagi gazdagság mellett, újra lett neki 10 gyermeke: 7 fia és 3 leánya.

 Drága magyar testvéreim! Isten nem választott ki egy népet sem, ahol „univerzális üdvözülés” lesz. Csak azok üdvözülnek, akik őszinte hitben elkérik Jézus vérére való tekintettel a kegyelmet. 

 Napjaink borzalmasan lezüllött világhelyzete ellenére, aki hisz, bízhat Isten segítségében, mert a „győztes” Isten Fia olyan nevet kapott, amely névre minden térd meghajoljon. Mennyeieké, földieké és föld alatt valóké. Fontos tudni, amint ez Jób történetéből is kitűnik, hogy „nem test és vér ellen van nekünk tusakodásunk, hanem a gonoszság lelkei ellen, amelyek a magasságban vannak.” (Efezus 6, 12.) A hírközlő szervek zúdítják ránk napjaink sötét valóságát. Mindennek hátterében a Sátán áll. Vele szemben csak Jézus Krisztus tudott harcolni és győzni. Kérjük el naponként az Ő segítségét, és zengjük boldogan: „Jézuson éltedet értem adtad. Helyébe én szegény ó, mit adjak? Mit tettél érettem, ki nem beszélhetem? Átadom teljesen önmagamat.”

Bátkai Sándor