Isten a szívből jövő imák meghallgatója

2024. november 28. 16:40 (csütörtök) /

„Hívj segítségül engem a nyomorúság idején! Én megszabadítlak téged, és te dicsőítesz engem!” 

(Zsoltár 50, 15.)

Mozgalmas, viharoktól dúlt hosszú idő torkollott bele a létezés parttalan tengerébe a teremtés óta. A Sátán gonosz közreműködése kapcsán a bűn annyira elszaporodott, hogy Istennek a vízözönnel el kellett pusztítania az akkori világ népét. A megmentés bárkájában csupán 8 személy menekült meg a haláltól: Nóé és családja. Majd egy idő után, újra a „nagyravágyás” vett erőt az embereken, akik világtornyot – Bábel tornyát – akarták felépíteni. Nos, ekkor az Örökkévaló Teremtő Isten összezavarta a népek nyelvét, és így szükségszerűen, nyelvi közösségekben terjedtek szét a főldkerekség külömböző területein. Isten azomban nem engedte meg, hogy a Sátán elrabolja a Teremtés koronáját, az embert. Teremtésében az embert élő lélekel látta el, és aki hittel kereste Őt, annak kegyelmet is adott. A kegyelemre viszont a bűn miatt volt szükség. Ezért vállalta magára a földrejövetelt Isten Fia, Jézus Krisztus, hogy lefizesse a bűnre kimondott halálos ítéletet. Ezáltal mindenki, aki elkéri bűneinek bocsánatát, a földi lét után az örök boldogságban lehet része. Annak tudatában kell lennie mindenkinek, hogy Isten sohasem tévedett, így abban sem, amikor elődeinket, és általuk minket is magyarnak teremtett. Gyönyörű anyanyelvvel ajándékozott meg bennünket, ráadásul megkaptuk lakhelyül a gyönyörű Kárpát-medencét is. Isten ajándékát élvezhetjük. Erdélyi magyar közösségünk talpon maradásának egyik fontos feltétele: a szórvány-magyarság össze tudjon fogni, hogy Isten ereje tartson össze minket, most különösen a választások idején. Az őszinte imát Isten meghallgatja, ez érvényes a magyar népre is. Sajnos, minden korban voltak hitetlen gonoszok is, akiknek Istentelen, csaló magatartása a pokol irányába vezetné a magyar népet is.

Kedves nemzettársaim, a 2020-as esztentőt indító Covid-határkőnél még nem gondoltuk, hogy egy láthatatlan, ellenséges vírus, milyen hosszú időre meghatározza az emberek életét. Fellépése már a tavasz kezdetén leállítja az emberi és egyéb gyülekezeti közösségek folytonos találkozását. Sajnos, elég hosszú ideig vert éket az emberek közzé.  Szomorúan állapítható meg, hogy azóta sem nőtt az emberek közötti szeretetkapcsolat. Ékesszólóan mutatja ezt két testvérnép közötti évek óta tartó háború. Ugyanakkor a palesztin–izraeli összecsapás is a sátáni erők működésbe lépését igazolják. A múlt emlékeiből viszont felidézhetek egy olyan Isten áldotta alkalmat, amikor a komoly Istenhittel rendelkező Arany János versei szólaltak meg a baptista gyülekezetben. A világirodalom jeles költőinek sorában ott találjuk őt is, mint Petőfi Sándort. Kétségkívül irodalmunk jeles „óriásai”, vállvetve küzdöttek Petőfivel népünk szabadságáért, de a népi gyökerű realista költészet megteremtésében is együttműködtek. Arany János, hozzánk erdélyiekhez abban is közel áll, hogy a Kraszna megyei Nagyfaluból települtek át Nagyszalontára. Apja, Arany György és anyja Megyeri Sára házasságából tíz gyermek született, de csak kettő maradt életben: legidősebb nővére és jómaga. Egész életére kiható puritán vallásos nevelést kapott. A gyermekkor hajnalhasadásától az öregkor napszálltáig kíséri Aranyt az isteni gondviselésbe vetett hit, és ennek a borús napokat oszlató fénye ragyogja be pályájának tövisses útját. A Biblia elhomályosíthatatlan képei gyakran átderengenek költészetének nemes szövetén. Kevés költőnk van, akinek nyelvére a Biblia szókincse oly hatással lett volna, mint Aranyéra. Sík Sándor mély átéllésel szól Arany János költészetéről: „Az az Arany János, aki a zsoltárokon tanult írni-olvasni, költőként is a Bibliából táplálkozott, a maga gondolatépületének tornyáról sem felejtette el a keresztet.” Drága magyar testvéreim! Arany János életének sorsfordulóiban azokat az erkölcsi elveket tartotta értékmérőnek, amelyek a keresztény hitéből fakadtak. Isten nem tévedett, amikor magyarnak teremtette őt, minden idegszálával a magyar népért imádkozott, előmenetelét kereste. Sajnos, vannak olyanok is, akik „hitvallásuk ellenére is” erős gyűlölettel szólnak a magyar népről. 

Szükségszerű megemlíteni Kölcsey Ferencet is, akinek élő hite, jeles költői képessége ajándékozta magyar népünknek a Himnuszt, azaz nemzeti fohászunkat.  Himnuszunkat valóban, mint nemzeti fohászunkat bocsássuk az Örökkévaló elé: „Isten áldd meg a magyart!” Kölcsey, őszinte, tisztán látó hívő ember, rádöbbent arra is, hogy Jézus Krisztus szavai a magyar néphez is szóltak, amikor bejelentette, hogy hamis tanítók jönnek minden néphez, így hozzátok is,  mintha én küldtem volna őket. Ezért kellett népünknek oly sok szenvedést elviselnie évszázadok alatt: „Annyi balszerencse közt, oly sok viszály után...” 

Isten az őszinte, megbocsátást kérő imát meg is hallgatja. Csak a beismert bűnt lehet megbocsátani! Ezért kellett nemzeti fohászunknak ez is része legyen: „Hajh, de bűneink miatt / Gyúlt harag kebledben, / S elsújtád villámidat / Dörgő fellegedben…” Jézus Krisztus a magyar népért is adta vérét a kereszten, így meghallgatja imádságainkat, és ha hittel mondjuk, még a választásokon is adhat sikert: „Szánd meg Isten a magyart!” – mondja nemzeti imánk záró szakasza. Zengje hát népünk hálaimában: „Ó, mily csodálatos, ha arra gondolok, hogy Jézus szeret engem. Ó, mily csodálatos, ha arra gondolok, hogy Jézus eljön értem.”

Bátkai Sándort

Hozzászólások