Isten nagy ünnepi vacsorája

„Jertek el, mert immár minden kész!” 

(Lukács 14,17b)

Az Örökkévaló Isten közösségi életre teremtette az embert. El is hangzott Isten ajkáról: „Nem jó az embernek egyedül lenni”. Teremtett is számára hozzáillő társat, akivel igaz szeretettel családi közösséget tud alkotni. A család létszáma Isten áldásaként bővülni is szokott gyermekekkel. Az egészséges társadalmi élet közösségi szervezeteket is létrehoz, amelyek tartalmassá teszik a különböző családok életét. Tekintettel arra, hogy Isten az embert boldogságra teremtette, bizonyos életszabályokat is adott neki, lelki egyensúlyának megőrzése érdekében. Ha az ember ezt tudomásul veszi, boldogságát az Örökkévaló garantálja. Amit viszont mindannyian tudunk, az emberi élet e földön véges, hiszen csak néhány évtizedes „itt-tartózkodási“ lehetőséget kaptunk, majd átlépünk egy bizonyos fizikai test nélküli állapotba. A Biblia ezt így fogalmazza meg: „A por visszatér a földbe, ahonnan vétetett, a lélek pedig visszatér az Istenhez, aki adta.” A halhatatlan lelkünket tehát a halhatatlan Örökkévaló Istentől kaptuk, s így megkaptuk az örök létezést is. Alapvető fontosságú megjegyezni, hogy Isten igéjét, mint egy jó irányba vezető utat kaptuk, hogy végállomásunk a boldog örökkévalóságban legyen. Isten jól ismeri a nehézségeket, amelyekkel olykor az embernek meg kell küzdenie földi élete során. Segít a gondjaink között, irgalmas, figyelmes, szerető szíve van. Az Ige így szól erről: „A megrepedt nádat nem töri el, a pislogó gyertyabelet nem oltja ki, a törvényt igazán jelenti meg.” (Ézsaiás 42, 3.) Kedves nemzettársaim! Amit szükségszerű megállapítani, Isten egy csodálatos örök, boldog együttlétet készít az üdvözültek számára. A szomorú az, hogy sokan nem vesznek tudomást arról, hogy a „meghívó árát” Jézus fizette ki a golgotai kereszten, és így a hitetlenség mélyére csúszva nem foglalkoznak az Isten adta bibliai utasításokkal. Jézus ragyogó példát mondott el  arról, hogy az örök élet értékéhez képest összehasonlíthatatlanul alacsony indokokkal próbálják igazolni távolmaradásukat. Jézus nagyon tanulságos történetet mondott el. A tanítás hallgatói közül az egyik vendég azt mondta Jézusnak: „Milyen boldog az, akit Isten Királyságában fognak vendégül látni?” Jézus erre így válaszolt: „Egyszer valaki nagy vacsorát készített, amelyre sok vendéget meghívott. Amikor eljött a vacsora ideje, elküldte a szolgáját, és azt üzente vele a meghívottaknak: jöjjetek a vacsorára, mert már mindent elkészítettem! Azok viszont egytől egyig mentegetőzni kezdtek. Az első azt mondta a szolgának: szántóföldet vettem, oda kell mennem, hogy megnézzem. Kérlek, ments ki a gazdánál! A másik ezt mondta: öt pár igavonó ökröt vettem, és éppen most megyek kipróbálni őket. Kérlek, ments ki a gazdánál! Egy harmadik azt üzente: éppen most házasodtam, ezért nem tudok elmenni.” A szolga visszatért urához, és mindezt elmondta. A házigazda ekkor megharagudott, és megparancsolta a szolgának: Siess és hozd be a város utcáiról és tereiről a szegényeket, a bénákat, a vakokat és a sántákat! Később a szolga jelentette: Uram, megtettem, amit parancsoltál, de még mindig van szabad hely. Ekkor az úr ezt mondta: Menj ki az országutakra és az ösvényekre, sürgesd az embereket, hogy jöjjenek be! Azt akarom, hogy megteljen a házam vendégekkel, mert mondom nektek, akiket először meghívtam, azok közül senki sem fog velem vacsorázni. Drága magyar testvéreim! Isten e múlandó világról, a halhatatlan lelki világra szeretné irányítani figyelmünket, amelyet egyszerűen úgy szoktunk nevezni „örök élet”, vagy más szóval üdvösség. Mi az üdvösség? Isten uralma életünkben. Fontos tudni: Isten uralma vagy elkezdődik földi életünkben, vagy nem kezdődik el soha. Kifogások, „olcsó”emberi magyarázatok sokaságát tudjuk elmondani, de a „túlsó parton” már minden hasztalan. Ezért szól az Ige figyelmeztető szava: „Ne tévelyegjetek: Istent nem lehet megcsúfolni. Hiszen, amit vet az ember, azt fogja aratni is.” Nos, ezt tudva legyen jelszavunk Jézus Krisztusnak nekünk szóló kijelentése: „Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága.” Ennek tudatában zenghetjük: „Mily nagy boldogság, öröm, megnyugvás, Jézus karjaiban jó nékem.”

Bátkai Sándor