Jézus fizetett az örök életünkért

„Hasonlatos a mennyeknek országa a kereskedőhöz, aki igaz gyöngyöket keres.”

 (Máté 13, 45.) 

Az ember a teremtés koronája. Isten végtelen szeretettel helyezte el őt az Éden csodálatos kertjébe. Bűntelen állapotban, napi társalgásban volt Istennel, nem érzett semmiben hiányt. Isten a rendelkezésére bocsátotta a kertet, de hasznos tevékenységet is javasolt: művelje és őrizze, azaz a természet rendjét ne bontsa meg! Csak egyetlen tiltó kérése volt: a jó és rossz tudása fájának gyümölcséből ne fogyasszon, ugyanis Isten magának tartja fenn a jogot arra nézve, hogy eldöntse: mit tart jónak és mit rossznak. A szeretet Istene viszont nem diktátor, minden tiltó figyelmeztetés ellenére megadta az embernek a szabad döntés jogát. Ezt a csodás isteni harmóniát rontotta meg a végleg kegyvesztett Lucifer, amikor bűnre csábította az embert. Nagy szomorúság kerítette hatalmába ekkor az Örökkévalót. El is döntötte, hogy megmenti az embert a bűnre kimondott halálos ítélettől. Amikor elérkezett az Isten meghatározta idő, eljött a halhatatlan Messiás, Jézus Krisztus, emberi halandó testben, hogy „lefizesse” a bűnre kimondott életvesztést az ember helyett. Aki megvallja, hogy bűnei miatt valóban halált érdemel, az Jézus Krisztusnak keresztáldozatára való tekintettel, elkérheti Istentől a kegyelmet, és nyitva lesz számára az örök élet kapuja. Szükségszerű tehát elismerni, hogy már földre születésünkkel az Ádámtól örökölt bűnnel jött minden ember e világra. Ezért mondta az angyal még Máriának is: „Kegyelembe fogadott lettél”, hogy Jézus bűntelenül, tisztán érkezzen e világra. A bűntelen, teljesen tiszta nem kell, hogy kegyelmet kérjen. Fontos, az isteni figyelmeztetést tudomásul venni, amit a Jelenések könyvében olvasunk: És levettetett a hatalmas sárkány, az ősi kígyó, akit ördögnek és Sátánnak hívnak, aki megtéveszti az egész földkerekséget, levettetett testvéreink vádlója is, aki a mi Istenünk színe előtt, éjjel és nappal vádolta őket...” Nos, az emberi erőt meghaladó ellenségről így szól tovább az Ige: „De jaj nektek, föld és tenger, mert leszállt hozzátok a Sátán, aki őrjöng dühében, mert tudja, hogy már csak kevés ideje maradt az emberek megtévesztésére.” (Jel. 12,  9–12.) Sátán szellemi lény, fizikai szemünkkel nem látható, de képes az ember tudatát teljes mértékben birtokba venni oly módon, hogy minden sátáni sugallatot hajlandó megtenni. Gyilkosságok, napi ellenségeskedések, háborúk, Gender-elméleti fajtalankodások, természetrombolás, családi életek romba döntése, mind-mind az ő munkája. A rossz, napjainkban már csúcsra jár, de a kegyelem ajtaja még nyitva van a megtérők számára.

Kedves nemzettársaim! Az emberi történelem egy adott szakaszán olyan nagy mértékben megnőtt a bűn a földön, hogy Isten eldöntötte: vízözön által elpusztítja a mély bűnbe süllyedt embervilágot. De még itt is kegyelmet gyakorolt oly módon, hogy Nóé a bárkát 120 évig építette, és aki az építés közben felismerte a közeledő veszélyt, megtérhetett bűneiből, hogy megmeneküljön. Sajnos, a szörnyű hitetlenség megmaradt. Erről szólt nyomatékosan Jézus Krisztus, az utolsó idők, azaz napjaink embere számára, hogy mielőtt eljön a vég, Nóé korának eseményei történnek meg: az emberek esznek, isznak, házasodnak, építenek, vetnek, aratnak... Igen, csak ezek voltak az emberi gondolkodás előterében, a minden élet Urát, az Örökkévaló Istent pedig kihagyták életükből. Képletesen szólva, Jézus ezzel a figyelmeztető magyarázatával egy több ezer évvel ezelőtt készült „fotót” mutat be, amely pontosan ráillik napjainkra. Az emberekben az Isten-hit eltűnik, a templomok fokozatosan kiürülnek, a sátáni hamis tanok, ideológiák fogságukban tartják az embereket. Kinek a munkája ez? Annak az istentelen gonosz lénynek, aki arra törekszik, hogy minél több embert a saját sorsára juttasson. A Biblia, még Izrael népének életéből is számos tanulságos példát nyújt nekünk. Bár tudták, hogy Isten milyen csodák sorával hozta ki a népet Egyiptomból, mégis folytonosan saját kezük által készített bálványokat imádtak. Többek között: „Szent oszlopokat állítottak és ott tömjéneztek, öntött bálványt, két borjút, Asera-szobrot, leborultak az ég minden serege előtt, és szolgálták a Baált” (2. Kir. 17, 10–16.) Sajnos, az isteni figyelmeztetés nem használt: „Térjetek meg gonosz útjaitokról, és őrizzétek meg parancsolataimat...!” A bűnhődés nem maradhatott el, Izrael rövidesen asszír fogságba jutott, mert a bálványok nem mentették meg őket.

Drága magyar testvéreim! Jézus felismerte a környezetében lévő emberekben a gonosz démonok jelenlétét. Ő éppen azért jött, hogy megszabadítsa az embert a Sátán hatalmából, hiszen Ő jól tudja, milyen öröm az üdvösség, és micsoda borzalom az örök pokol. Egy alkalommal bement a kapernaumi zsinagógába, ahol egy tisztátalan, ördögi lélektől megszállott ember kiáltozni kezdett: „Ah mi közünk hozzád Názáreti Jézus? Azért jöttél, hogy elpusztíts minket? Tudom ki vagy, az Isten szentje.” Jézus azonban ráparancsolt: „Némulj meg, és menj ki belőle!” Ekkor rémület fogta el az ott levőket, mert szemükkel látták, hogy az ördög odavetette az embert középre, majd kiment belőle. Nagy döbbenettel kérdezték egymástól: „Milyen beszéd ez? Hatalommal és erővel parancsol a tisztátalan lelkeknek és azok kimennek?” A természet törvényei beszélnek arról is hogyan keletkezik a drágagyöngy. Valahol a tengerfenéken a kagylóba egy kicsi piszok kerül, és az izgatja a kagylót. Körülizzadja, körülvérzi azt a piszkot, ami belekerült, és így képződik a gyöngy. Az Isten szíve és szeretete a kagyló. Amikor Jézus lejött erre a földre, erre a piszkos tengerfenékre, és a Gecsemánéban magára vette a bűnt, a szennyet, akkor kezdett el izzadni, vérezni. A Gecsemánéban annyira gyötörte a bűn, hogy ott már kéz érintése nélkül vért izzadt. Amikor azt mondja: „Atyám, ha akarod, távoztasd el tőlem ezt a poharat!” (Lk 22, 42.) A világ bűnétől irtózott. Akkor kezdett el szenvedni a gyöngykagyló, és így keletkezett a drágagyöngy: az új élet, az a ragyogó fehér ruha, ami csak azoknak van, akik Jézus Krisztust megváltójuknak vallják. Szeretném megkérdezni, drágagyöngy vagy-e már? Jézus Krisztus szeretete, szenvedése, halálos kínja ott a kereszten körülölelhette és körülvehette-e már az életedet? Rajtad van-e már a ragyogó gyöngyruha? Az Ige világosan szól: „Aki hisz a Fiúban, annak örök élete van.” Legyen a mi drága magyar népünknek is ilyen csodálatos megtapasztalása, hogy boldogan zengjük: „Jézus Krisztus mikor rám talált, karjaiba zárt, félelmem elszállt. Béke tölti már szívem, irgalmáról zengem énekem.”

Bátkai Sándor