Kié lehet az örök élet?

 „Isten a kevélyeknek ellene áll, az alázatosoknak kegyelmet ad.” (Jakab lev. 4:6)

Sokszor hallottunk már tudományos előadásban évmilliókról beszélni. Elhangzott már többször olyan magyarázat is, hogy az emberi agy kutatása valami eredményt tudjon felmutatni: világunk létezésének kiindulása az ősrobbanásra vezethető vissza. Mintha a világ minden létezője egy teljesen „véletlenszerű” eseményből alakult volna ki. Képzeljük el, hogy a láthatatlan baktériumok, különböző sejtek „összecsaptak”, és azóta olyan fejlődésen mentek keresztül, hogy ma már a digitális világ csúcsán cselekvő robotokat is tudnak alkotni. Honnan indult ki az egész, és hova jutott a láthatatlan semmi? 

Létezik azonban egy olyan „történelemkönyv,” amelynek a neve Biblia. A Szentháromság örök Isten adta kezünkbe, és aki a Szentlélek sugalmazását elfogadva olvassa, tanulmányozza, az a legfontosabb igazság birtokába jut. Jézus Krisztus nyilatkozata szerint: „Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek Téged az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél Jézus Krisztust.” Az emberek által készített történelmi leírások a különböző népcsoportok közötti viszonyokat örökítik meg. Arról is szólnak bizonyos mértékben, hogy milyen viszonyban voltak az Örökkévaló Istennel. Minden korban éltek őszinte istenhívő emberek, de ugyanakkor a Sátán erős közreműködése kapcsán sok hitetlen, hamis, istenhívő ember is. A mélyre süllyedést a Biblia világítja meg számunkra igazán. Okozója elsősorban a Sátán, amikor az embert bűnre csábította azzal, hogy engedetlen legyen Isten szavával szemben.

  Kedves nemzettársaim. Az élet vonatán utazunk a végállomás felé. Tőlünk is függ, hol kötünk ki. Az akarat nélküli anyag nem képes Isten törvényeinek áthágására. Ezt csak az ember teheti meg. Jobbá válni csak az képes, aki tudatában van annak, hogy a Sátán becsapta, és így gonosz, bűnös szokások tapadnak életéhez. Sajnos, ennek ellenére vannak, akik nem akarnak jobbá válni. Helyzetük végzetes, mert az ítélet nem a földi évekre szól. Aki visszautasítja Jézus nagy áldozatát, önmaga pecsételi meg örök sorsát. A kegyelem lehetőségét taszítja el magától. Az Ige világosan szól: „Mértékletesen, igazán és szentül éljünk a jelenvaló világon!” (Titus 2,12b) 

Az ember életében gyakran a legkomolyabb bűn a mértéktelenség. Sem a dolgok, sem a munka mértékét nem ismerjük. Nagyon sokszor, amikor imádkozni kellene, akkor jutnak eszünkbe az elvégzendő feladatok, és nem tudjuk abbahagyni a munkát. Ismered-e a mértékletességet az alvásban? Föl tud-e kelteni az Úr, amikor föl kell kelni? Tudsz-e mértékletes lenni a beszédben, vagy a hallgatásban? „Igazán”, vagyis őszintén éljünk. Ne legyünk képmutatók! Pál is mondja: „Emlékezzetek, hogyan forgolódtam közöttetek isteni őszinteséggel.” Fontos: ami szent, azt csak Isten céljára lehet használni. Egyetlen Személyé vagyok, Istené. Az Úr rád teszi kezét, és megszentel. Akarsz-e mértékletesen, igazán és szentül élni? Megtanít várni. Mennyi mindent vár az ember gyermekkorától kezdve? És sokszor nem az lesz, amit vársz. Sok várás után jön a csalódás. Az Ige azt mondja: Akik őt várják, semmi jót nem nélkülöznek. Ő mindig csodálatosabban jön, mint ahogy el tudod képzelni. Olyan dolgokkal ajándékoz meg, amiket remélni sem mersz. És akkor majd Neki örülsz, az Ajándékozónak. Hálás vagy-e azért a szeretetért, amelyik megtalált? Az ég és a föld elmúlik, de Ő örökre megmarad. Engedd, hogy tanítson „mértékletesen, igazán és szentül élni!” Tudod, hogy mit kell várnod. „Ama boldog reménységet és a nagy Istennek és megtartó Jézus Krisztusunknak dicsőséges megjelenését, Aki önmagát adta mi érettünk” (Tit 2,13–14).

Drága magyar testvéreim! Ha őszinte hívő szemmel szétnézünk ma a világban, azt látjuk, hogy rendkívül sok, erősen mélyre csúszott dolog történik. Végtelen döbbenettel láttuk a párizsi olimpiai megnyitó ünnepségét, ahol a bibliai „utolsó vacsora” történetének kigúnyolása került képernyőre. Jézus Krisztus tudta, hogy rövidesen életét adja az emberekért, mindazokért, akik elkérik a kereszten kihulló vére érdemében a kegyelmet. Jelezte, hogy ez a fájdalmas esemény rövidesen bekövetkezik és egy „búcsúvacsorán” kívánta ezt még egyszer elmondani tanítványainak. Ha napjainkban egy kicsit is komolyan nézzük a világunkban történő eseményeket, kemény hitetlen szívű ember az, aki nem látja, hogy közel a vég. Háború a szomszédságban, háború közel-keleten, megállíthatatlan migráció, brüsszeli korrupt vezetők sokasága… stb., jogosan idézhetjük a Biblia aktuális üzenetét: „Jaj nektek föld és tenger, mert leszállt hozzátok a Sátán, aki őrjöng dühében, mert tudja, hogy már csak kevés ideje maradt.” (Jel. 12,12.) Adja Isten, hogy magyar népünk imaként zengje az éneket: „Vonj Uram, vonj engemet, vonj magadhoz folyton közelebb! Szent igéd nagy ereje vonja szívem fel a mennyekbe.”

Bátkai Sándor