Kinek fáj a veszteség?

„Azért jött az embernek Fia, hogy megkeresse és megtartsa, ami elveszett.” 

(Lukács 19, 10.)


A világ leghosszabb történelemkönyve a Biblia.  Tájékoztató leírása a teremtés első mozzanatait ismerteti meg velünk: „Kezdetben teremtette Isten az eget, a földet és mindent, ami égen-földön létezik.” A föld kaotikus, lakatlan és üres volt, a mélységet sötétség borította be, de Isten Szelleme ott lebegett a mélységes vizek fölött. Ezt kővetően az Örökkévaló parancsszavára beindultak a teremtés különböző mozzanatai. Mindez 6 napon át történt. A teremtés csúcspontjaként, a Szentháromság közös döntésével megteremtette Isten az embert is, de nem szellemi lénynek, hanem fizikai testtel a föld porából alkotta meg. Ahhoz viszont, hogy minden teremtmény fölött álljon, a „teremtés koronája” legyen a halhatatlan Isten saját magából adta bele az élet leheletét. Nos, fontos tudomásul venni, hogy az Örökkévaló Szent Istenben nincs halandó rész, ezért az ember – amikor az Örökkévaló saját magából adta belé az élet leheletét – örökkévaló szellemi részt kapott! Az Örökkévaló világosan látta, hogy hasonlóan a Szentháromsághoz, az embernek sem jó egyedül lenni, teremtett hozzá illő társat. Megteremtette tehát Ádámot és Évát! A mai genderőrületbe süllyedt világ egy része azt mondaná, hogy megteremtette Isten Ádámot és Bélát! Borzalmas szodomai mélység, amit még az EU-s vezetők is elfogadnak. Az utolsó időkre szóló jövendölésekben az Ige mentő szándékkel figyelmeztet,  hogy a bűn annyira elhatalmasodik, hogy a végítélet szükségszerűen bekövetkezik, minden földre született ember számára: „Ne tévelyegjetek: Istent nem lehet megcsúfolni, hiszen amit vet az ember, azt fogja aratni is” (Galata 6: 7.)

Kedves nemzettársaim! Az emberek igyekeznek vigyázni értékeikre, különösen azokra, amelyek meghatározzák életük menetét. Volt úgy, hogy komolyan kerestünk valamit vagy valakit, ami-aki elveszett? Az Igében nagy dolog az „elveszett” szó! Ha valami elveszett, annyit jelent, hogy nincs a helyén. Annak számára veszett el, akinek a tulajdona. Isten számára kibírhatatlan volt, hogy az ember, akit örök életre teremtett, akit mindennél jobban szeretett, elveszett. Voltál-e már ebben az állapotban? Ezen a földön a teremtés jogán mindenki az Ő tulajdona. De lehet olyan messze kerülni Tőle, hogy nem tudok egy szót sem szólni Róla, mint Örökkévaló mennyei Atyámról. A Biblia világosan megmondja, hogy kik az Ő gyermekei: „Valakik pedig befogadák Őt, hatalmat adott azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek”. (Jn 1, 12.) Ez az első állapot, ami legközelebb van Istenhez. Az elveszett drahma sem tudott mozdulni, de mivel tulajdonosa számára érték volt, elindult megkeresni. Minden ember benne van a bűnben, szeretet, öröm, világosság nélkül. De Isten gyertyát gyújtott. Leküldte Fiát a mennyből, meggyújtotta itt a földön az első világosságot a bűn rövidzárlata után. Az a szeretet, amely karácsonykor testet öltött, megvilágosít mindent. Engedd, hogy téged is megvilágítson, lásd meg az elveszet állapotodat, és kérd el a kegyelmet Jézus keresztáldozatára való tekintettel. Isten szeretete olyan nagy az ember iránt, hogy képes volt saját Fiát áldozni, hogy kihozzon bennünket az örökkévaló szenvedés tűzéből.

Drága magyar testvéreim! Isten, az örökkévaló szeretet, de ugyanakkor bűnt gyűlölő. Jézus Krisztusnak minden korra érvényes javaslata: „Keressétek először Isten országát, és az Ő igazságait; és ezek mind meg adatnak néktek.” (Máté 6, 33.) Isten azt szeretné, ha az Ő gyermekei a legvidámabb emberek lennének ezen a földön. Sajnos a mai életben a legközpontibb az anyagi kérdés. Ha két ember összetalálkozik, biztos, hogy arról beszélnek, mi lett drágább, és hogyan fogunk megélni. Jézus azt mondja, és ezt jó volna nagyon komolyan meghallani: „Meglássátok, hogy eltávoztassátok a telhetetlenséget, mert nem a vagyonnal való bővölködésben van az embernek az ő élete!” Emelkedik az életszínvonal, és emelkednek az igények. Pedig Jézus világosan megmondja, nem a vagyonnal való élésben van az embernek a boldogsága. Nagy tévedés, ha azt hisszük, hogy a vagyon, a sok, a még több, a szebb lakás boldogít. Jézus szerint az aggodalmaskodó ember számára egyetlen orvosság van: Isten most azt tanácsolja, hogy indulj el Őt keresni. Sokszor nem a lábainkkal, a szívünkkel kell mennünk. Az elindulás nagyon sokszor imádkozást jelent. Az imádkozás pedig célba érkezést. Akarsz-e odaérni a kereszthez? Akarsz-e odatalálni, ahol beléphetsz a mennyek országába az örök életre? Akinek kertje van, tudja, a háztartásban mire van szüksége, és tavasszal azt veti. Azért vetünk, mert aratni szeretnénk. Testi értelemben világos, hogy azt vetünk, amit aratni szeretnénk, és azt aratunk, amit vetettünk. Hosszú parcella ez a föld, és széles. Jézus azért jött, hogy learassa vetésedet, hogy te arathass bocsánatot, szeretetet, mert Neki fáj igazán, ha kegyelem helyett a bűn zsoldját aratod. Zengjük hát teljes szívből: „Vágyom Jézus közelébe, érzem vonzó erejét. Ő vesz, tudom, szent kezébe, áldom érte szent kezét”.

Bátkai Sándor