Mivel táplálkozol?

2024. február 8. 14:51 (csütörtök) /

„Keressétek először Isten országát!” 

(Máté ev. 6, 33.)   

 

Az emberiség több évezredes történetében minden korban voltak hullámhegyek és hullámvölgyek a táplálkozási lehetőségek területén. Az Édenben elhangzott a Teremtő Isten felszólítása az ember számára: „Munkáld és őrizd a földet!” Az Örökkévaló tudta, hogy a „tevékenység nélküliség” az ember számára a szellemi leépülést hozza meg. A tudományos fejlődéssel, azt gondolták, hogy az emberek társadalmi élete szebb, jobb, színvonalasabb lesz. A jelen eseményei mást mutatnak. A fogyasztói társadalom az emberi önzést növelte. A gazdag milliárdosok versenyfutása, az emberek eltiprására épül. A lehetőségek között a modern digitális eszközöket is bevetik. Az „okos” technikával ma már az emberek élete sok területen „nyitott könyv” előttük. Kínában például több millió ember azzal keresi kenyerét, hogy az internet segítségével figyeli a külföldi politikusok mozgásait. A digitális technikának lehet hasznos oldala is, de sok rosszat is zúdított e világra, hiszen be tudja „szippantani”, rabjává tudja tenni az embereket. Nem hiába hangzott el Ferenc pápa kérdése: „Mi lenne a világgal, ha a Biblia is olyan fontos lenne számunkra minden nap, mint a mobil telefonunk?” A napi hírek nagy részét a világtragédiák sokasága képezi. A képernyőn látjuk, hogy a tiltakozó traktorosok sokasága vonul a politikai vezetők irodái elé, hiszen a háttérben tevékenykedő korrupt diktátorok, a mezőgazdaságban dolgozók életét, munkáját hozzák veszélyes helyzetbe. Mélyre süllyedt világunkban a becsületes keresztény gondolkodás, az egyház már nem jelent veszélyt a ma létező politikai rendszerek számára. Inkább fordítva áll a dolog: a világ hatol be az egyházba, mert a hit gyengült meg. Mindez a Bibliában kifejtett „utolsó idők” egyértelmű jelei közzé sorolható.

Kedves nemzettársaim! Isten a bűnbe csúszott, Sátántól megtévesztett ember megmentését hozta el számunkra Jézus Krisztus keresztáldozata révén. Szükségszerű a Biblia tanítását szívünkbe fogadni. Ezt Isten, világos üzenetben mondta el Józsuénak, amikor átvette Mózestől a nagy megbízatást, hogy ő vezesse be Izrael népét az ígéret földjére. „Ne hagyd abba ennek a törvénykönyvnek olvasását, hanem tanulmányozd éjjel-nappal, őrizd meg és tartsd meg mindazt, ami ebben meg van írva! Akkor sikerrel jársz utadon és boldogulsz.” Isten tehát jutalmazza a kitartó hitet. Tanulságos történet maradt fenn a kommunista időkből. Egy gyárban munkásgyűlés volt, és az előadó egy órán át fejtegette, hogy nincs Isten. Bárkinek hozzá lehetett szólni. Egy ideig kínos hallgatás volt, majd egy asszony jelentkezett, és mikrofon elé lépve mondta: „Amikor még együtt volt a családunk, minden nap hálát adtam Istennek, hogy együtt vagyunk és szeretjük egymást. Amikor meg itt e gyárban halálos balesetet szenvedett a férjem, imámban azt mondtam Istennek: Uram, ha te a jobb körülmények között gondoskodtál rólunk, akkor most a nehezebb körülmények között is számítok erre. Ő meghallgatta imádságomat. Volt olyan alkalom, hogy nem tudtam, másnapra mit főzök gyermekeimnek, de Ő kirendelte mindig élelmünket. Gyermekeim felnőttek, megházasodtak. Most, hogy egyedül vagyok, és eléggé beteges is, békesség van bennem, és továbbra is az én Atyámtól várom a gondoskodást. Ha egyszer meghalok, tudom, hogy az én Megváltó Jézusomhoz megyek, mert megígérte, hogy helyet készít övéinek a mennyben. Nekem ezt adta az Istenbe vetett hitem. Szeretném tisztelettel megkérdezni: magának mit adott a hitetlensége?” Az előadó kissé zavarba jött, és azt mondta: „Ilyen idősödő asszonynak megbocsátjuk, hogy hisz, nem akarjuk elvenni a hitét.” Hát azt nem is lehetne, mondta az asszony. A kérdését viszont megismételte: „Mit adott magának a hitetlensége? Szeretnék választ kapni.” Ekkor zavarba jöttek többen a váratlan fordulat kapcsán. Az asszonyt a helyére küldték, és az elnök gyorsan befejezte a gyűlést. Micsoda különbség, aki az Úrra bízza életét, csodálatos békességben élhet, és egykor a mennyben lesz örök otthona. A hitetlen vezető nem tudta mi vár még rá odaát. Ő nem Isten igéjével táplálkozott, hamis istentelen ideológia foglyaként élte földi életét.

Drága magyar testvéreim! Napjaink „világzűrzavarában” csodálatos kegyelem, a tiszta, fentről jövő hangot meghallani. 

Nagyon tanulságos történettel oktatta egykor Jézus tanítványait. Egy embernek két fia volt. Az ifjabbik egy napon azt mondta apjának: atyám, add ki a vagyonból reám eső részt! Az apa megosztotta közöttük a vagyont. Ekkor a fiú messze földre távozott, ahol tobzódó élvezetekre költötte el vagyonát. Egy idő után nagy éhség támadt a vidéken, és a fiú is kezdett erősen szükséget látni. Elszegődött a vidék egy polgárához, aki elküldte őt disznókat legeltetni. Táplálék hiányában erős lelkiismeret-furdalást érzett, hiszen még a disznók moslékja is szűkösen állt rendelkezésére. Ekkor eldöntötte, hogy visszatér az atyai házhoz. Bocsánatot kér bejelentve atyjának: tudatában van annak, hogy milyen borzalmas mélységbe süllyedt, de ennek ellenére, kéri, hogy legalább egy szolgai állást adjanak neki. Elmondta: „Atyám, vétkeztem az ég ellen és te ellened, nem vagyok immár méltó, hogy fiadnak hivattassam.” Az őszinte bűnvallás után döbbenetes fordulat következett: az atyja magához ölelte szeretettel, és egy csodálatos mondat hangzott el ajkáról: ma örömünnep lesz a házunkban. Utasította a szolgákat: „Hozzátok ki a legszebb ruhát, és adjátok fel rá; és húzzatok gyűrűt a kezére, és sarut a lábaira! Mert az én fiam meghalt, és feltámadott, elveszett, és megtaláltatott.” Ezzel a remek példával érzékeltette Jézus Krisztus a mennyei Atya szeretetét, aki Egyszülött Fiát volt hajlandó feláldozni megmentésünkért. Adja Isten, hogy a mi magyar népünk is vegye tudomásul: Isten minden megtérő magyar embert is örömmel kegyelmébe fogad, hiszen Jézus vére értünk is folyt a kereszten. Aki ezt hittel elfogadja, örök boldogságban énekelheti: „Öröm van a mennyben, egy bűnös felett, ha megtérve haza érkezett. Fut eléje atyja kinyújtva karját, megcsókolja elveszett fiát. Angyal ének hangzik, hárfa peng, öröm van a menyben egy bűnös felett, ha megtérve hazaérkezett.”

Bátkai Sándor

Hozzászólások