Van-e kiút napjaink mélységéből?

2024. február 15. 15:03 (csütörtök) /

„Azért jelent meg az Istennek Fia, hogy az ördög munkáit lerontsa”

 (1. János 3, 8.)

Alapvető fontosságú tudomásul venni, hogy minden ember földre születésével akaratlanul is hozza magával az Ádámtól örökölt bűnt. A Szentlélek ihlette Biblia az isteni igazságokat közli velünk, így a fent idézett igei mondat is az Örökkévaló Isten igéjére utal, aki nem akar bennünket becsapni, megtéveszteni, hiszen lángoló szeretetében elképzelhetetlen nagy árat fizetett értünk. Az ige tehát így fogalmaz: „Annak okáért, miképpen egy ember által jött e világra a bűn, és a bűn által a halál minden emberre elhatott, minthogy mindenek vétkeztek.” (Róma 5, 12.) Az ige mindjárt pozitív, vigasztalást is nyújt: „Miképpen uralkodott a bűn a halálra, azonképpen a kegyelem is uralkodjék igazság által az örök életre a mi Urunk Jézus Krisztus által!” Miért volt szükség tehát arra, hogy Jézus egykor földi halandó testben eljöjjön e világra? Azért, hogy Ő fizesse le a bűn árát, hiszen az Ő vére felmérhetetlen magas értéket képvisel, ezért, aki Istentől az Ő Szent Fiának vérére hivatkozva kéri el a kegyelmet, az bocsánatot nyer örökre, a bűntől való megtisztulást, és megnyílik számára az ajtó az Isten bűntelen tiszta világába való bemenetelre. Az emberi világ ennek ellenére, mély lecsúszásban van. Ha a fentieket, a ma élő istenfélő hívő ember szempontjából eredően, egy mondatban szeretnénk megfogalmazni, úgy hangzana: reménység a reménytelenségben. A világ mélyre csúszott politikai vezetői messze eltávolodtak a keresztény értékektől, sőt az EU-s vezetők odáig jutottak, hogy még a keresztény gyökerekre való hivatkozást is száműzték a hivatalos okmányokból. Jézus, az utolsó idők fontos jelei között Nóé korát is megemlítette. Az emberek ettek, ittak, házasodtak, építettek, amivel alapjában véve nem lenne gond, a lényeg az volt, hogy a Sátán erőteljes közreműködésével Isten kimaradt életükből. Csak a múlandó földi dolgok jelentették számukra az értéket, szívük a Sátáné volt. 

Kedves nemzettársaim! A népét szerető ember fájdalommal gondol arra, hogy a magyar nép egy jelentős részére is érvényes Ezékiel próféta 12. részének megállapítása: „Szemeik vannak a látásra, de nem látnak, füleik vannak a hallásra, de nem hallanak”. (Ezékiel 12, 2.) Igen az embernek legalább 4 szervére erősen vigyáznia kell: szemére, szájára, fülére és térdére. Lássa meg minden élete eseményében Isten kezét; szájával vallani tudja, hogy Krisztus úr életünk felett és a kereszten kifolyt vére által nyerünk megbocsátást. Fülünkkel meghaljuk-e a nekünk szóló igei üzenetet, vagy a Sátántól megfertőzött  ideológiák felé vagyunk nyitottak? Hajlandók vagyunk-e alázatos imában Isten előtt térdet hajtani? A bűn szellemi valóság, és mi fizikai emberek nem rendelkezünk azzal a képességgel, hogy szellemi téren a láthatatlan világban tegyük rendbe a dolgokat. Ehhez szellemi hatalom szükséges. Isten szavára egykor elment Jónás Ninivébe a megtérés üzenetével, ahol nyitott szívekre talált, akik megértették, hogy az üzenet egyértelműen nekik szólt. Csodálatos volt az eredmény, hiszen százhúsz ezer ember menekült meg a halálos ítélettől. Jézus szavai egykor kortársaihoz szóltak, de ugyanaz érvényes ma is, amikor nyilvánvalóan látjuk, hogy a világ a mélyre süllyedés milyen fokára jutott. „Ninive férfijai az ítéletkor együtt támadnak fel majd ezzel a nemzettséggel, és kárhoztatják ezt, mivelhogy ők megtértek a Jónás prédikálására; és íme nagyobb van itt Jónásnál.” Jézus hallgatóinak szeme láttára számtalan csodát tett. Egy alkalommal a tanítás hosszúra nyúlt, és tanítványai aggódva kérték a Mestert: bocsássa el a hallgató tömeget, menjenek el a falvakba, vegyenek maguknak eledelt. Jézus válasza tanítványainak: „Nem szükséges elmenniük, adjatok ti nekik enniük!” A tanítványok jelezték Jézusnak, hogy csak öt kenyerük és két haluk van. Ennek ellenére Jézus azt kérte, hogy telepítsék le a sokaságot, majd imádkozott, hálát adva az Atyának, és kérésére tanítványai szétosztották a megsokasodott eledelt. Mintegy ötezer ember lakott jól az eledelből, asszonyokon és gyermekeken kívül. Mert akik „szomjas szívvel” hallgatták az üdvösség üzenetét, anyagiakban is megelégítettek. Jézus gondot visel az Őt keresőkről.

Drága magyar testvéreim! A házasság hete az idén sokat mondó jelszóval indult: „Állandó megújulásban”. Nagyon szép és értékes, ha a társadalom építőkövei, a családok szép, békés egységben tudnak élni. A gyermekek, a jövő nemzedék egy új világba léphet. Ami viszont a jelenkor állapotát illeti, messze vagyunk ettől az ideális kortól. Még az istenfélő, templomba járó emberek között is gyakran feltűnnek a családi tragédiák: elválások, árván maradt gyermekek... stb. A háttérben az örök ítélet alatt álló Sátán működik. Ő az Örökkévaló Isten munkáját kívánja megrontani, hiszen Isten, az embert közösségi életre teremtette. Sátán azonban manapság is a romboláson munkálkodik, azért van annyi széteső, tragédiába süllyedt család. Fontos tudomásul venni Istennek egykori elhatározását, az emberre vonatkozólag: „És szerzek néki segítőtársat, hozzáillőt.” Ha az embernek választása – párját illetően – pusztán a szemére, fizikai vonzalmára alapozódik, abból kimarad az isteni döntés, az isteni áldás. Szükségszerű megérteni, hogy a család középpontjában Istennek kell állnia, és akkor áldás kíséri a család életét, mert, ahogy az Ige fogalmaz: „A hármas kötél nem hamar szakad el.” (Préd. 4–12.) Sok család szomorúan tapasztalja – késői könnyeket hullatva – a kezdeti boldog napok elszaladtak, és megjelent a másik, a csalogató, a Sátán romboló munkája nyomán. Kívánom, hogy Isten őrizze meg a mi drága magyar népünket a Sátán csapdáitól! Az Örökkévalótól kérhetjük el a megmaradás kegyelmét, aki Jézus Krisztus vére érdemében, megtartja az egészséges hívő magyar családokat békességben, az örök üdvösség számára. Az utolsó, nehéz napokat éljük. Sátán tombolva végzi romboló munkáját, ezért időszerű és szükséges, Istentől kapott megbízatásunkat továbbadni, akár énekben is zengeni, mint fontos üzenetet: „Siessetek, hamar lejár, kegyelme már régóta vár! Ma még lehet, ma még szabad, borulj le a kereszt alatt!”

Bátkai Sándor

Hozzászólások