Vannak „sajátkészítésű” istenek

„Jöjj és készíts nekünk istent, hogy előttünk járjon...!” 

(2 Mózes  32, 1.)

Az öröktől fogva létező Teremtő Isten minden emberi elképzelés felett áll. Isten teremtő szava az anyagvilágot a láthatatlanból hívta elő, megindult az anyag összerendeződése. Ezzel párhuzamosan megjelent az idő és a tér, mindaz, ami a látható, az anyagvilág szükségszerű része. A rendelkezésünkre álló természettudományos eszközökkel csak a látható világ titkait kutathatjuk. Mi van a megismert világegyetemen kívül? Istennek láthatatlan és valóságos világa. A csodálatos az, hogy a látható és a láthatatlan áthatja egymást. A láthatatlan világ megismerésére Isten a hívő emberek számára adta a hit csodálatos eszközét. Mi volt az idő kezdete előtt? Isten örökkévalósága. Mi lesz azután? Isten örökkévalósága. Ott a láthatatlanban nincs idő. Ezért mondja Isten önmagáról „Vagyok, aki vagyok,” az örök létezés, Ő az állandó jelen. Ez vonatkozik Jézusra is, amikor azt nyilatkozza: „Mielőtt Ábrahám lett volna, én vagyok.” (János 8, 58.)

Kedves nemzettársaim! Az Örökkévaló Isten hatalmas csodák közepette kiszabadította népét az egyiptomi fogságból és a Sinai-hegynél az életük rendjére vonatkozó törvényeket is megadta, hogy azok figyelembe vétele, megtartása révén megmaradjanak gondviselő szeretetében. Az első a „tízparancsolat” között az, amelyben utal a választott népéhez való tartozásra: „Én, az Úr vagyok a te Istened...” Ezt követően egy nagyon fontos igényt támaszt: „Ne csinálj magadnak semmiféle istenszobrot! Ne imádd, és ne tiszteld azokat, mert én az Úr a te Istened féltőn szerető Isten vagyok!” (5 Mózes 5, 6–9). Az Úr világossá teszi, hogy ennek a rendelkezésnek áthágása nemzedékekre megvonhatja Isten áldását, átkot hozhat a családokra, népekre, országokra. Ez történt Izrael népével is, amikor Áron papot arra kérték, hogy készítsen nekik arany ékszereikből új istent. Szomorú, ezt Áron meg is tette, ami kemény következményekkel járt. Ugyanakkor ez fordítva is igaz. Jézus maga is kimondta: „Aki nekem szolgál, megbecsüli azt az Atya.” A parancsolatok megtartását Isten úgy tekinti, mint akik iránta való szeretetből megtartják utasításait és ezzel akár nemzedékekre megnyitják az áldások csatornáját. Szomorúan tapasztalható viszont, mint világjelenség, hogy napjainkban a templomok és a gyülekezetek kiürülnek, a kereszténység egyre jobban háttérbe szorul. Fontos komolyan venni, hogy közeledik a számonkérés napja, amikor „könyvek nyittatnak meg”, és akinek neve nincs beírva az életnek könyvébe, borzalommal fogja észlelni, hogy kimaradt a megígért, örökkévaló mennyországból. Ami még növelni fogja szomorúságát, látni fogja, hogy az angyalok Istent dicsőítve énekelnek, a boldog magyar hívek pedig rokonaikkal, nemzettársaikkal együtt ünnepelnek.

Drága magyar testvéreim! Az Örökkévaló Isten új szövetséget kötött a világ minden népével. Jézus Krisztus saját vérével pecsételte ezt meg. A szövetség lényege, tartalma: hogy aki hisz benne, és elkéri a kegyelmet, beismerve bűnös voltát, elnyeri Isten bocsánatát, és örök élete lesz. Sajnos a keresztény világ is felcserélte az egyedüli Isten-imádatot mindenféle bálvány isten imádattal, ami lehet a pénz, az érzéki örömök, az internet, sőt minden egyéb múlandó anyagi érték. Izráel népe egykor az aranyborjút nevezte istenének. Meg is kapta érte a méltó büntetést, mert minden álistennek – akár szobroknak, egyéb alakzatoknak – a hátterében a Sátán áll. Még akkor is hatalmába keríti az embert, ha azt próbálja belemagyarázni, hogy ez csak szimbólum. Pál apostol, aki ismerte a szobrok, képek előtti imádatnak veszélyeit, azt üzente a korintusi gyülekezetnek: „Mert úgy határoztam, hogy nem akarok tudni köztetek másról, csak Jézus Krisztusról, Róla is mint megfeszítettről.” Ha széttekintünk, napjaink eseményei egyértelműen bizonyítják, hogy a földi létezés végnapjai erősen közelednek. Adja Isten, hogy szívünkben helye egyedül csak az értünk vérét ontó Jézus Krisztusnak legyen! Így zenghetik boldogan a hívő szívek: „Nemsokára jön, újra visszajön, Jézus Krisztus újra visszajön! Várod-e Urad, mennyei Urad? Kész vagy-e, hogy Megváltód fogadd?”

Bátkai Sándor