A névadót ábrázoló mellszobrot kapott az iskola

Amint arról a közelmúltban beszámoltunk, a Pécskai 2-es Számú Általános Iskola bejárata előtt kezdődött a névadó ünnepség, melynek során az intézmény a város nagy szülötte, Ormós Zsigmond nevét vette fel. Kocsik Krisztina iskolaigazgató az éltanulók díjazását követően magyarul és románul ismertette Ormós Zsigmond életét és munkásságát.

Ormós Zsigmond életpályája

Csicseri Ormós Zsigmond 1813. február 20-án született Pécskán, Arad vármegyében. Apja Csicseri Ormós József vármegyei esküdt, anyja Kadicsfalvi Török Anna. Elemi iskolai tanulmányait Pécskán kezdte el. Innen került kilencéves korában az aradi gimnáziumba, ahol csak egy évig tanult, mert szülei a Temes vármegyei Törökszállásra költöztek, majd a Temesvári Piarista Gimnáziumba íratták be. Öt év után a szegedi piaristáknál folytatta diákéveit. Valójában ezek a tanodák vértezték fel alapos klasszikus műveltséggel. Temesvárott kiválóan megtanult németül, és a zenét is megszerette. Iskolai felkészülésének utolsó állomása a nagyváradi Jogakadémia volt, ahol többek között barátságot kötött Lovassy Lászlóval, az országgyűlési ifjak nagy tehetségű vezetőjével. Temesvárra 1832-ben került vissza joggyakornokként, ám 1834-ben megyéje írnokként Pozsonyba „delegálta”. Egyéves ott-tartózkodása alatt látóköre jelentősen kitágult, íróként is bemutatkozott. A politika és az irodalom azonban ekkor még kiegyensúlyozottan tartotta őt a maga erőterében. Ma már regények, művészettörténeti, történelmi tanulmányok, újságcikkek szerzőjeként ismert. A hivatali pályán Ormós viszonylag simán haladt előre. 1839-ben Temes vármegye második aljegyzőjévé választották, 1841-ben a rékasi járásban lett szolgabíró, majd 1846-tól Buziásfürdőn. 1849-ben országgyűlési képviselő lett, és részt vett a megbékélést szolgáló nemzetiségi törvény megalkotásában. A forradalom leverése után négyévi, vasban töltendő várfogságra ítélték. 1850-ben amnesztiát kapott, de ismétlődő házkutatások és haditörvényszéki idézők figyelmeztették, hogy lényegében nem szabad ember. Valószínűleg nem tudott belenyugodni a ráerőltetett új életformába, ezért pénzzé tette vagyonát, és külföldre távozott. Előbb Bécsben, később Olaszországban folytatott művészettörténeti tanulmányokat, bejárta Erdélyt, Németországot, Franciaországot, illetve Ausztriát, és megalapozta műgyűjteményét. Miután 1860 őszén megyéje főjegyzővé választotta, hazatért. A művészettörténet terén elért eredményeiért az MTA levelező tagjai közé fogadta. Az esztétikában, művészetekben jártas embert becsülte benne Arany János is, akivel több levelet váltott. 1866-ban megválasztották Temes vármegye alispánjának, majd 1871-ben főispánnak. Történelmi és régészeti múzeum-társulatot szervezett, amelynek fő feladatául a Bánság múltjának feltárását, fellelhető művelődési javainak összegyűjtését, megőrzését szánta. A színjátszás, a képzőművészeti tevékenység, a rendszeres zenei élet és a sajtó képviselői, szervezői egyaránt támaszra leltek benne. Magángyűjteményét 1888–1895 között az általa alapított temesvári Szépművészeti Múzeumnak adományozta, ezen gyűjtemény ma is az állandó kiállítás része. 81 éves korában Budapesten hunyt el – hangzott el Kocsik Krisztina iskolaigazgató tolmácsolásában. 

Dr. Matekovits György üzenete

A továbbiakban Kocsik Krisztina megkérte Köles Katalin tanárnőt, hogy tolmácsolja a temesvári dr. Matekovits György, a Magyar Tudományos Akadémia tagjának üdvözletét. 

„Erélyben fel sem lehet sorolni a híres, történelmet alkotott iskolák sorát. A szatmárnémeti Kölcseytől, a nagyváradi Ady, vagy az aradi Kossuth-utcai iskolától a temesvári Piaristákig. Ma szellemileg egy új iskola születik, amelyik Ormós Zsigmond nevét fogja viselni, remélem, évszázadokon át. Amikor kisiskolás, nagyfiú vagy egyetemista lettem, és megkérdezték: melyik iskolába jártál? – kihúztam magam, és büszkén válaszoltam: az aradi Kossuth-utcaiba. Drága tanulók, tisztelt pedagógustársaim, a mai naptól kezdve helyet kér a szívetekben és lelketekben egy új érzés, a vitathatatlan büszkeség érzése. Magyarságunk egy új névvel gyarapította a partiumi patinás tanodáknak a lajstromát. Ezután ebben az iskolában tanulni vagy oktatni egy olyan pluszt jelent, amit csak boldog büszkeséggel lehet átérezni. A temesvári Ormós Zsigmond Társaság vezetősége és tagsága nevében őszinte tisztelettel gratulálok, és imára kulcsolt kezekkel kérem a Mindenhatót, hogy óvó és vigyázó tekintetét egy pillanatra se vegye le rólatok, és áldja meg a mai napot.”

Az üzenetek elhangzását követően Kocsik Krisztina iskolaigazgató megkérte Antal Péter polgármestert, hogy együtt leplezzék le az Ormós Zsigmond Általános Iskola névtábláját. Az iskolaigazgató szólásra kérte a jelen volt Ormós Gabriellát, Ormós Zsigmond unokahúgát, aki bevezetőjében megköszönte a meghívást, majd bevallotta: szokása ellenére, most elérzékenyült. Ormós Zsigmond a dédapjának a testvére volt, és tekintve, hogy Zsigmondnak nem volt saját gyermeke, a testvérének a Zsigmond nevű fiát vette pártfogásba. Attól kezdve, a családjuk minden generációjában valaki a Zsigmond nevet viseli, ezért az ő fiát is Zsigmondnak hívják. Sajnos, az Ormós név ezen az ágon kihalt, ezért a Temesváron egy évvel ezelőtt tett látogatása után vette fel az Ormós nevet. Ormós Zsigmondról otthon nagyon sok emléket őriznek, a nappalijában található például annak íróasztala. A család nevében egy ajándékot is hozott, egy Ormós Zsigmondot ábrázoló mellszoborral ajándékozta meg az iskolát. 

A diákokhoz fordulva, Ormós Gabriella kifejtette: „Kedves diákok, egy ilyen szobor nem biztos, hogy sokat mond, de szerencsére, hoztam egy Ormós Zsigmond-életrajzot. A család nevében ő üzeni: legyetek mindig nyitottak az újdonságokra, fedezzétek fel, járjátok be a világot és fogadjátok lelketekbe a művészeteket, éljetek békességben!” Kocsik Krisztina iskolaigazgató megköszönte az ajándékot Ormós Gabriellának, majd köszönetet mondott Nagy István tanárnak, amiért megszerkesztette a szórólapokat. 

Az ünnepélyes esemény után az iskolaigazgató a vendégeket közös ebédre hívta.