Kenyér nem lesz, de cirkusz lesz

Sokan teszik fel a kérdést, hogy miért van a XXI. század második évtizedében egyre több és több háború. Sokan keresik a választ arra, hogy miért „szorong” a fejlett észak legfejlettebb államainak fiatal generációja. Nem tudják az okát annak sem, hogy a Z és majdan az Alfa generációk miért élnek rosszabbul, mint szüleik, bár ők saját magukat (sokkal) jobbnak gondolják, mint szüleik és nagyszüleik társadalmát. 

A „valamire” a válaszokat a betiltott műanyag szívószálakban találják meg. Vagy a szankcionált import gáz formájában találják meg, miközben a szénbányákat és a széntüzelésű erőműveket újranyitják. A gazdasági prosperitást a hadiipar felpörgetésével és a haditechnika iránti megrendelések hosszút távú biztosításával kívánják fenntartani, de azért minden legyen „green”. Talán a háború is. A forgalomból kivont kiváló robbanómotoros autóink sem a semmibe vesznek majd el. A fejlődő világban (értsd: a fejletlen világban) tárt karokkal várják majd ezeket a gépeket. Egy 20 éves VW vagy Audi Q6 valahol a nigeri homokban vagy az afgán poros utakon kiváló termék lesz még 2030 után is.

Az édesvizeink védelmét többször a szomjas afrikaiakkal indokolják, mintha a Duna vagy a Maros vizének lenne bármi köze Afrikához vagy Ázsiához. Greta Thunbergek színvonala ez, aki egyik évben „how dare you”-t kiált, a következő évben a palesztin támadók mellett teszi le a voksát, és nem a béke mellett. Igaz, az ENSZ főtitkár, António Guterres sem lóg ki ebből a sorból. Hosszan lehet folytatni a sort, ezek csupán kiragadott példák. A válaszok aligha magyarázzák a valós problémát.

A túlnépesedést. Amelyhez mérhetőt még nem élt meg az emberiség, hónapról hónapra százezres és évről évre milliós nagyságrendben növekszik a Föld lakossága. A Föld erőforrásai és eltartó ereje nem 8+ milliárd emberre lett „optimalizálva” – legalábbis egyelőre biztosan nem. 

Az ENSZ „World Population Prospects 2022” előrejelzése szerint valahol 10,4-12,4 milliárd fő között lesz az emberiség lélekszáma 2100-ra. Döntő része az afrikai szubszaharai régióban (3,44 milliárd fő 2060-ra) fog létezni, Ázsia középső, keleti és déli nagyrégióinak lakossága összesen 4,4 milliárd főt tesz majd ki ekkor. Észak-Afrika, Nyugat-Ázsia (értsd: Közel-Kelet) lakossága 1,2 milliárd főre növekszik, ami kicsivel több mint Európa és Észak-Amerika összesen. Alig 80 év múlva ezekkel a népességi számokkal kell majd szembenéznie az utókornak. 

Mit jelent ez a gazdaságok számára? Hatalmas víz-, élelmiszer- és gyógyszerigényt. Erőforrásigényt, hiszen ezeket az alapvető szükségleteket meg kell termelni, ehhez pedig energia kell. S ekkor még nem beszéltünk bármilyen alapfokú oktatásról, hogy legalább számolni, írni, olvasni tudjon ez az irdatlan tömeg. Esetleg ruházkodni, és természetesen a telefonok töltése és az internet mindenhol alapvető igény lesz. Lakhatás? Építőipari megrendelések. Közlekedés? A fejlettek „levetette” robbanómotoros gépjárműveknek máris megvan a helye. Csak ehhez üzemanyag kell majd ott is, nemcsak itt a világ (sokkal) jobbik felén.

GDP-növekedésről aligha álmodhatnak majd az afrikai országok és a túlnépesedett közel-keleti vagy dél-ázsiai államok. GDP/fő mutatószám ugyanis egy ráta, egy arányszám. Ahhoz, hogy például Niger, Csád, Burkina Faso, Mali, Jemen, a gázai terület, Afganisztán stb. fenn tudja tartani jelenlegi nyomorát, és ne süllyedjen még reménytelenebb helyzetbe (ez csak játék a szavakkal és statisztikával: a nagy és még nagyobb nyomor között maximum az elfogyasztott vízmennyiség lesz majd a mérőszám) a népességnövekedéssel arányos gazdasági növekedést kell(ene) elérnie. Ez a mai állapotokhoz képest 300 százalékos gazdasági növekedést igényelne átlagosan minden érintett országban. 

És ha nem biztosítható mindez? Ha már 8 milliárd ember számára sem biztosítható, akkor még plusz 2-3-4 milliárd fő számára csak még nehezebb lesz. Akkor jöhet a cirkusz, mivel kenyér nem lesz, nem jut. Jöhetnek a háborúk, operett-összecsapások rövid és hosszú távon, a termelési körforgásban részt nem vevő, de óriási környezeti terhelést okozó hadiipari gépezet (ugyan ki ellenőrzi háborúban a bevételeket, kiadásokat, minőséget, csencselést és feketegazdaságot; Ukrajna alighanem tudna erről mesélni). 

Az ókori Rómában tudták, hogy miért is fontos a „panem et circenses” politika. Kenyeret és cirkuszt, de legalább az egyiket. Panem nem lesz. Marad a circenses ezen tömegek boldogítására és irányítására. És ezt a termelési-környezeti terhelést és politikai manőverezést a műanyag szívószálak, kanalak, villák kivezetése, repoharak használata nem fogja tudni ellensúlyozni, megoldani. 

Miklós Gábor,

a Budapesti Corvinus Egyetem oktatója

Forrás: United Nations – Department of Economic and Social Affairs: World Population Prospects 2022 (United Nations, New York, 2022) 28–29.o.