A kínai agyagbábú és a főrabbi

Zűrzavaros világunkban az apró örömök felerősödnek, olykor gyógyírként hatnak. A megyei múzeumban pár napig még látható lesz a híres kínai agyaghadsereg félszáz katonája. Sose hittem volna, hogy valaha a világörökség páratlan kincsét szülővárosomban fogom megcsodálni: És feltehetően más is így gondolkodott, aki tudott az ókor e páratlan megvalósításáról. Tudomásom szerint Aradon eddig több mint ötezren látták a viaszkatonákat és elgondolkozhatott azon, hogy az ókor milyen páratlanul izgalmas és felbecsülhetetlenül értékes kincseket hagyott az emberiségre, az utódokra. És ebből mi is „ízelítőt” kapunk. 

Nem tudom melyik gimnázium diákjai lehettek, de tanúja voltam, amint megtárgyalták a látottakat, igencsak lelkes légkörben.

Köszönet az Arad Megyei Múzeumnak, melynek vezetősége az utóbbi években rádöbbenhetett arra, hogy értékes kincsei mit sem érnek, ha évtizedekig a raktár mélyén porosodnak.

A másik meglepetés a véletlen műve volt. Christian Steeb osztrák történész kalandos úton felismerte egy Graz melletti település antikváriumában az Aradról 27 éve rejtélyesen eltűnt Chorin Áron-mellszobrot. A rendkívül értékes alkotás a régi zsidó temető kriptájából tűnt el egyetlen éjszaka leple alatt. Annak idején e sorok írója beszámolt az eseményről, nyomozás is indult az ügyben, de eredménytelenül. Arad egy újabb műkinccsel lett szegényebb. Guttman Jakab Párizsban élő szobrász 1851-ben készítette el a műremeket, amelyet a „csodarabbi” kriptájában helyeztek el. Már-már feledésbe merült az ügy, mint ahogy hosszú évtizedek alatt nyoma veszett a Kossuth-szobornak vagy a szerényebb művészi érékű Herkules és Sámson szobroknak az elegáns Hermann palotáról. Ez utóbbiak Tóth Árpád költő édesapjának, Tóth Andrásnak a munkái. Számunkra ezért hatványozottan értékesek.

Chorin Áron (1766–1844) aradi főrabbi érdemeit hosszasan lehetne sorolni. Felvilágosultsága, megújító szelleme egész aradi életének és tevékenységének vezérelve volt. Ő kezdeményezte a zsinagóga felépítését, az iparos munka felkarolására irányította híveit. A magyar nyelv bevezetését kezdeményezte a rituális ünnepeken. És még hosszasan sorolhatnánk. Közmegbecsülésének vallási körökben is a legpregnánsabb megnyilvánulása az volt, hogy temetése napján Arad minden keresztény templomában megszólaltak a harangok.

Chorin Áron büsztje közel három évtized után a szerencse és néhány lelkes, értő és művészetpártoló embernek köszönhetően „hazatért”.

Arad történetének egyik izgalmas epizódja kiegészült.