A cigányság nem kolonc a társadalom nyakán, hanem lehetőség, érték és erőforrás

A Romák világnapja kapcsán Kolozsváron bemutatott felmérés szerint az Erdélyben magyarul  beszélő cigány gyermekek körében 97 százalékos az iskolai lemorzsolódás. Azaz 100 előkészítős cigány gyermekből 3 végzi el a középfokú oktatás valamilyen formáját. A lemorzsolódásban óriási szerepe van a társadalmi kirekesztésnek. A felmérés szerint Erdélyben körülbelül 110 ezerre tehető a magyarul (sok esetben csak magyarul!) beszélő cigányok száma, akik, többnyire szegregáltan a Székelyföldön és a Partium északi részén élnek. Az Erdélyi Református Egyházkerület tavaly indította cigánymisszióját, ennek vezetőjével, Makkai Péter lelkipásztorral beszélgettünk a Romák világnapján.

– A világnapok mögött lenni szokott egy világszervezet. A romák esetében beszélhetünk-e ilyenről?

– A cigányok nagy szétszórtságban élnek, különböző rétegekben, meg nemzetségekben. Ráadásul mai napig migrációban vannak. A polgárosodási folyamatuk során létrehoztak intézményeket, európaiakat és világszintűeket is, de ezek nem egységesek. Nem lehet azt mondani, hogy van egy cigány világszervezet. Több van. De van köztük kommunikáció. És tudomásom szerint 1971-ben volt egy olyan cigány nagygyűlés, amikor Európa minden zeg-zugából eljöttek, és elhatározták, hogy a cigányság megjelenése, társadalmi kifejeződése érdekében létrehoznak egy világnapot, és ekkor határozták meg nemzeti szimbólumként a zászlójukat, és ekkor választották ki az amúgy Balkánról származó, Gelem, gelem néven ismertté vált cigány himnuszt. De ezen kívül van más himnuszuk is, például a Zöld az erdő, zöld a hegy is. Tehát nem beszélhetünk egységes intézményekről, szervezetekről, nemzetről, de azért létezik egyfajta egység, és ez a világnap is ennek a kifejeződése. 

– Az erdélyi református egyház tavaly indította a cigánymissziót, és ez első félév után már leszűrhető volt az a tény, hogy a keresztyén hitre való térés nemzedékekkel lerövidíti a cigányság társadalmi integrációját. Hogyan halad a misszió? Mik az irányvonalak?

– Igen, tavaly év elején indult a misszió, és nyilván egy felméréssel kezdtünk. Találkoztam az egyházkerület lelkipásztoraival, és számba vettük, hogy hol élnek kisebb nagyobb cigány közösségek a gyülekeztek mellett, vagy akár integrálva a gyülekezetekbe.  És persze számba vettük az eddigi kezdeményezéseket, ötleteket, prekoncepciókat, lehetőségeket, akadályokat. Ebből készült egy nagyon komoly anyag. Mert közel 300 lelkész töltötte ki az erre vonatkozó kérdőívet. És nagyon világosan látszik, hogy a mi református gyülekezeteink mellett élő cigány közösségek különböző helyzetekben vannak. Van egy kis létszámú réteg, akik már polgárosodtak, és gyakorlatilag integrálódtak a gyülekezetekbe, úgy is hívják őket sokfelé, hogy a házi cigányok. Aztán van az a réteg, amely elkülönül a gyülekezettől, tartja a cigány identitását, tradícióját, és mivel a református egyház eddig nem fordult tudatosan feléjük, ezért inkább a neoprotestáns gyülekezetekbe tömörültek, és ott élik meg a hitüket. És van egy nagy réteg, mely szegregátumban él, mélyszegénységben, szociálisan hátrányos helyzetben, magyar közösségeink szélén. Feléjük eddig csak kis szociális segítségnyújtás történt, csomagosztás, meg ilyenek. De nem volt integráló szándékú misszió. Ők nem is igazán tudták igénybe venni a református egyház szolgáltatásait, bár hiedelem szinten néha igényt tartanak temetésre, keresztelésre, de az egyház melletti elköteleződés egyházfenntartói járulék fizetésével jár, és ez az ő helyzetükben elképzelhetetlen. Így egészen kimaradtak a református egyház látóköréből. Az ő számukat csak megsaccolni tudjuk, körülbelül 20-50 ezer közöttire. Tehát ez az, amit most tudunk, és aminek alapján a következőkben ezt a szolgálatot végezni akarjuk. Egyfelől egyértelmű, hogy a gyülekezeteket, lelkipásztorokat, presbitereket érzékenyíteni kell, fel kell ismerni, hogy ha keresztényként meg akarjuk élni a hitünket, akkor nem fordíthatjuk el a fejünket az elesettektől, a peremre szorultaktól, nehéz helyzetben levőktől, akik már századok óta a mi közösségeink mellett élnek. Isten értéket teremt, amikor emberéletet ad. És számára a peremre szorult cigányember is annyira értékes, hogy az életét adta érte. Ennek a szeretetnek a fényében kell nekünk is e misszióhoz közelítenünk, felismerve, hogy az én életem, szolgálatom is annál szebb, annál gazdagabb, minél nagyobb odafigyeléssel, szeretettel fordulok a peremre szorultak felé. Erre keresztyénként küldetést kaptunk. 

– A személyes nyitáson túl azonban úgy gondolom, ez a misszió intézményes nyitást is megcéloz.

– Igen. A lelkészek részéről azonnal megfogalmazódott az igény arra, hogy valamiféle szakmai irányítást kapjanak ebben a munkában. Hál’ Istennek a református egyházban van lelkészképzés, presbiterképzés, diakónusképzés. Ezek keretében nagyon szépen megvalósítható a cigánymisszióra való szakmai felkészítés is. A múlt évben volt is két ilyen képzés lelkészeknek, illetve diakónusoknak.  És nyilván anyagi forrásokat is kell rendelni ehhez a tevékenységhez. Nem kell hatalmas dolgokat elindítani egyből, de ha meg akarnak szervezni egy gyerektábort, kirándulást, baba–mamaklubot, amely rendkívül hasznos lehet, akkor legyen arra anyagi támogatás. Próbálunk létrehozni egy alapot, amiből a cigánymisszióban részt vállaló gyülekezetek pályázhatnak. Ezen felül nekünk társadalmilag ki kell mutatni, hogy a cigányság nem kolonc a társadalom nyakán, hanem lehetőség, érték és erőforrás, amit a társadalom ki kellene használjon, fel kellene emeljen, működésbe kellene lendítsen. Ezt elsősorban mondani kell, fel kell hívni a figyelmet azokra az akadályokra, amelyeket sajnos gyakran mi magunk hozunk létre, és amelyek miatt a cigányemberek nem tudnak továbblépni, felemelkedni. A gyakorlatban létre kell hoznunk egy mintát, egy olyan közösségi befogadási mintát, amit aztán követni lehet. Ki is választottunk egy települést, és ott elkezdtük ezt a szolgálatot. És azt vettük észre, hogy nagyon fontos az, hogy a nyitás, a foglalkozások a teljes közösségre kiterjedjenek. Az eddigi próbálkozások mindig egy-egy kisebb célcsoportra korlátozódtak: gyerekekre, vagy munkakeresőkre, vagy anyákra, vagy idősekre, mert ilyen jellegűek voltak a programok. De az evangéliummal mindenkit egyszerre kell megszólítsunk. Az evangélium befogadása képes arra, hogy megváltoztassa az emberek mentalitását, új életet tudnak kezdeni, új igényeik születnek a tanulásra, munkára, szolgálatra. És akkor az igények szerint lehet támogatni őket. Mert akkor már vannak álmok, tervek, és van, amiért dolgozni, tanulni, ami mentén összefogni. És elkezdődik az identitáskeresés is, amiben felismerheti, hogy ő egy cigány keresztyén ember, akinek megvannak a sajátos értékei, amelyeket érdemes kiaknázni, fejleszteni. Ez körvonalazódik most, ilyen irányba próbálunk építkezni.