Alain Delon és mások

Az elmúlt napokban több súlyos veszteség ért bennünket – európai, magyar és közvetlenebb, Arad megyei megközelítésben. 

Adózzunk emléküknek.

Alain Delon

„Alain Fabien, Anouchka és Anthony, valamint (kutyája) Loubo nagy fájdalommal tudatják apjuk eltávozását. Békésen hunyt el Douchyban található otthonában három gyermeke és családja körében” – áll a család vasárnapi nyilatkozatában.

A francia (megkockáztatom: az egyetemes) filmművészet egyik ikonikus alakja távozott 88 évesen.

Ha hinni lehet – és miért ne lehetne? – egy 2009-ből származó nyilatkozatában, azt mondta: „Gyűlölöm ezt a kort, hányok tőle”.

Többször kifejtette, hogy nem érzi magát jól a mostani társadalomban. (...)

„Minden hamis, mindent meghamisítanak. Csak a pénz számít. Nincs többé tisztelet, sem a kimondott szónak becsülete. (...) Nem lesz bennem sajnálat, amikor el kell hagynom ezt a világot”.

Életében közel száz filmben szerepelt. Először 1957-ben egy krimiben, s azonnal népes női rajongótáborra tett szert. (Piszokul „jóképű” férfi volt...) Az 1960-ban készült Ragyogó napfény című krimi tette nemzetközi sztárrá, köztük klasszikussá vált alkotások, mint a Visconti rendezte Rocco és fivérei (szombaton este a Duna TV-n műsorváltoztatással vetítették), A párduc (alakításáért Golden Globe-díjra jelölték), Michelangelo Antonioni Napfogyatkozása és legkedvesebb filmje, a Klein úr. 

Igazi műfaja a bűnügyi film (Zsaru, A zsaru szava, Ne ébreszd fel az alvó zsarut!) és a kalandfilm (A fekete tulipán, Kalandorok, Zorro) volt.  A szamuráj című filmjében teremtette meg a komor, hideg, hátborzongatóan nyugodt gyilkos figuráját.

Pályafutását botrányok szegélyezték: ült engedély nélküli fegyvertartásért, vádolták maffiakapcsolatokkal, a hatvanas évek végén testőre titokzatos halála sötét hátterű politikai bűnügy középpontjába állította. Magánélete miatt is sokszor került a lapok címoldalára. Romy Schneiderrel folytatott románca közben született fia a modell-énekesnő Nicótól, 1964-ben elvette Anthony nevű fiának anyját, Nathalie Delont, akitől aztán Mireille Darc kedvéért vált el. 1987-ben Svájcban telepedett le holland manöken feleségével, akitől két gyermeke született, de ez a kapcsolata 2001-ben véget ért.

Művészete elismeréseként 1990-ben megkapta a Becsületrendet, 1995-ben életművéért a Berlinale Arany Medve díját, s több nemzetközi filmfesztivál életműdíjával tüntették ki. 2019-ben Cannes-ban tiszteletbeli Arany Pálmával ismerték el hat évtizedes filmes munkásságát. 

2012-ban nagy vitát váltottak ki a melegekkel kapcsolatos szavai. Egy tévéműsorban azt fejtegette: a homoszexualitás „természetellenes”, és rosszul fogadja, hogy „banalizálják” a jelenséget. 

„A férfiaknak az a dolguk, hogy szeressenek egy nőt, hogy udvaroljanak egy nőnek, nem az, hogy egy pasival flörtöljenek – mondta, hozzátéve: 

Tőlem házasodhatnak, ez nem zavar, azt viszont nem szeretném, hogy gyerekeket fogadhassanak örökbe. Még ha vén baromnak is tűnök, meg kell mondanom: sokkol a dolog!”. 

A színész szerint egy gyereknek egy apával és egy anyával kell rendelkeznie.  (MTI és más források) 

Novák Ferenc Kossuth-díjas koreográfus

Életének 94. évében szombat hajnalban elhunyt Novák Ferenc, közismert nevén Tata, a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth- és Erkel Ferenc-díjas koreográfus, rendező, etnográfus, érdemes művész.

A család tájékoztatása szerint életét az utolsó pillanatig szellemi frissességben töltötte. 

Novák Ferenc Nagyenyeden született, felmenői között örmények is voltak. A második világháború idején a család áttelepült Magyarországra, az érettségit már Budapesten tette le. Katonai szolgálata alatt készítette első koreográfiáját. 1954 szeptemberében néhány katonatársával alakította meg a Bihari János Táncegyüttest (a névadó cigányprímás a verbunkos egyik legjelentősebb képviselője volt). A tánccsoport egyre nagyobb sikereket ért el, a hatvanas évek elején már több nemzetközi elismeréssel is büszkélkedhettek. 1965-ben megbízták az 1949-ben alakult legrégebbi magyar művészegyüttes, a Honvéd Együttes tánckarának vezetésével, miközben együtt dolgozott a „biharisokkal” is. Közben elvégezte az Eötvös Loránd Tudományegyetem néprajz szakát, 1969-ben a Színház- és Filmművészeti Főiskolán szerzett koreográfus-rendezői diplomát.

1975-től a Szegedi Nemzetközi Néptáncfesztivál művészeti vezetőjeként folytatta munkáját. Ő vetette fel, hogy amatőr együttesek szerepeljenek egy táncjáték keretében a Dóm téren, és azóta hagyomány, hogy minden második évben a Szegedi Szabadtéri Játékok egy produkciójának gerincét a fesztivál tánccsoportjai adják. 1983-tól megbízták a Honvéd Együttes művészeti vezetésével, irányításával. Novák Ferenc autentikus népi zenekart szerződtetett, létrehozott egy új formanyelvű dramatikus táncszínházat, az együttest bekapcsolta a hazai és nemzetközi művészeti élet vérkeringésébe.

Legjelentősebb művei: A helység kalapácsa, Antigoné, Évszázadok táncai, Forrószegiek, János vitéz, Keleti táncvihar, Kocsonya Mihály házassága, Kőműves Kelemen, Lúdas Matyi, Magyar Electra, Magyar Menyegző. Koreográfiáiban meghatározó szerepet játszik a magyar néptánckincs színpadi megjelenítése, a magyar népzene, néptánc sokszínűségének bemutatása. Fontosabb koreográfiái: Duna-rapszódia (dramatikus néptáncok), Csíksomlyói passió, Egri csillagok, István a király (rockopera), József és testvérei, Szarvassá változott fiak.

Erdélyből indult és erdélyi maradt mindhalálig – írja közösségi oldalán Kelemen Hunor. „Megtehette – folytatja –, amit nagyon kevesen tudtak megtenni: sosem hajlott vagy alkudott meg, ő csak derűvel tette a dolgát, és kitörölhetetlen nyomot hagyott a népi és urbánus kultúrában. Szenvedélyesen szerette a hazáját, a Kárpát-medencét és a benne élőket. Azzal tehetünk a legtöbbet az emlékéért, ha mi is hasonló szenvedéllyel szolgáljuk közösségünket. Isten nyugtassa Novák Ferenc Tatát!”

Emil Şimăndan

83 évesen augusztus 17-én elhunyt Emil Şimăndan, az aradi román sajtó nagy öregje. Fiára hagyta a levelet a Jurnal arădean napilap számára, közzétételre. 

Tanár, publicista, író, szerkesztő és főszerkesztő volt, több aradi kiadványban és alapítványban (pl. „Ioan Slavici” Alapítvány) szerepelt.

Az 1940-ben Kürtösön (Curtici) született szerző „a legtöbb évét a helyi sajtó írásainak és kutatásainak, a december utáni (1989 decembere utáni – szerk. megj.) történéseknek szentelte „helyi, országos és nemzetközi összefüggésekben”. Összesen harminc-valahány könyvet publikált, többet az aradi forradalmi események – a résztvevők által talán joggal vitatott –történéseiről. 

Mindenesetre a neve alatt jelent meg az aradi újságírás (román, magyar, német, zsidó vagy akármilyen nemzetiségű) képviselőit magába foglaló kötete.

Számos díjjal, kitüntetéssel jutalmazták.

Az aradi Felsőtemetőben (Eternitatea) fog nyugodni.