Hatékonyan a szórványközösségek szolgálatában

A magyar kormány révén 2015-ben indított Petőfi-program több száz fiatalnak nyújtott lehetőséget az elmúlt évek során, hogy tudását, tehetségét, elhivatottságát a Kárpát-medence egy-egy szórványközösségben kamatoztassa. Az idén Erdélyben szolgáló Petőfi-ösztöndíjasok találkozójára került sor a hónap elején Déván, ahol Virág Ádám, Radnai Gábor és Zsidai Sára Hunyad megyei Petőfi-ösztöndíjasok meghívására kilenc, Erdélyben tevékenykedő ösztöndíjas vett részt egy teljes hétvéget felölelő tapasztalatcserén. A rendezvény meghívottja volt dr. Szilágyi Péter nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkár, akivel az ösztöndíjasok prezentációit követően beszélgettünk. 

– Lassan tízéves évfordulójához közelít a Petőfi-program. Eredményesnek mondható-e ez az évtized?

– Valóban, 2015-ben indult a Petőfi-program, jövőre lesz 10 éves. Tudni kell, hogy kezdetben, 2013-ban az államtitkárság a Kőrösi Csoma Sándor Programot hirdette meg, amely kimondottan a diaszpórában, a Kárpát-medencén kívül élő magyar közösségeknek szólt. 2015-ben fogalmazódott meg az a gondolat, hogy el kellene indítani egy hasonló programot a Kárpát-medencében is, amely az itteni szórványközösségek munkáját, mindennapi létét segíti. Így indult el 2015-ben a Petőfi-program, amelyben eddig 344 ösztöndíjas vett részt. Jelenleg 36 ösztöndíjas teljesít szolgálatot öt országban, 40 fogadószervezetnél. 18-an vannak Erdélyben, 16 településen tevékenykednek. Van, ahol két ösztöndíjas van egy városban, mint például Déván. És az is előfordul, hogy egy ösztöndíjas két fogadószervezet munkáját segíti. A célt, amelyet 2015-ben megfogalmaztunk, el tudtuk érni. A Petőfi-program keretében nagyon szép eredmények születnek a szórványközösségek megerősítése terén. Az is pozitív jelzés, hogy egyre több helyre várnának ösztöndíjasokat. Sajnos a Covid óta azt tapasztaljuk, hogy picit kevesebben jelentkeznek. Ezért van az, hogy a fogadószervezetek igényeit is szem előtt tartva, idén nem 50, hanem csupán 36 ösztöndíjast tudtunk kiküldeni. De az a tapasztalat, hogy közülük sokan tényleg szívüket-lelküket kitéve segítik a közösségek munkáját. Ezt láttam itt a dévai és csernakeresztúri, illetve brassói ösztöndíjasaink, de más társaik esetében is. 

– Most, a találkozó alkalmával az ösztöndíjasok is megosztották tapasztalataikat. Hogyan értékelték a program nyújtotta lehetőséget? Saját megítélésükben sikerül-e hasznos munkát végezni, jó kapcsolatot kialakítani a helyi közösségekkel?

– Örömmel látjuk, hogy vannak visszatérő ösztöndíjasaink, mert a program lehetőséget ad a többszörös pályázásra. És nyilván, aki visszajön, az azért teszi, mert úgy érzi, hogy ez a program valami pluszt hoz az ő életébe. Természetesen vannak döccenők, amikor egy ösztöndíjast át kell helyezni, vagy akár egy mentort lecserélni. De az ilyen esetek elenyészők a számok tükrében. Az itt elhangzó beszámolók szerint is megerősíthető, hogy alapjában ez a program nagyon hatékonyan tud működni mind a befogadó szórványközösségek, mind pedig a komoly tapasztalattal gazdagodó ösztöndíjas szempontjából. Idén is meg fogjuk hirdetni mind a Kőrösi Csoma Sándor, mind pedig a Petőfi-programot, és igyekszünk mindent elkövetni, hogy az 50 igénylésnek megfelelő ösztöndíjast ki tudjuk küldeni. A célunk tehát most, hogy minél több ösztöndíjasjelöltet megszólítsunk. Nem csupán Magyarországon, de a teljes Kárpát-medencében. Arra is volt már példa, hogy egy Uruguayból Magyarországra telepedett harmadgenerációs fiatal állt Petőfi-programmal a szórványmagyarság szolgálatába. Úgyhogy a program folytatódik, reményeink szerint még szélesebb körben, hasonlóan szép eredményekkel.