Juhász Bélát kérdeztem (3.)

– 1989 előtt kerültél-e kapcsolatba a szekuritátéval?– Gondolom, hogy szekuritátés volt, aki a Szentcsont Klub miatt faggatott.Egyszer az iskolában behívott a legjobb barátom, Fehér Miki, igazgató volt éppen, és mondta: te, voltak itt a szekutól és érdeklődtek felőled. Mit? Érdekli őket, hogy miért lett felásva az udvarotok, mert tudják, hogy ebben a házban ’55 előtt egy zsidó ékszerész család lakott, akik kimentek Izraelbe, de akkor éppen az országban jártak látogatóban, és lehet, azért lett felásva az udvar, mert keresték az elásott aranyat. Elmondtam Mikinek, hogy azért volt az ásás, mert eldugult a mosoda lefolyója, és ki kellett cserélni a vezetéket.Magánórán tanítottam teljesen normálisan viselkedő, tehetséges, szekus gyerekeket. – Az RMDSZ-be mikor léptél be? – Középiskolásként a tanulás mellett zenéltél is. Szoktál-e még muzsikálni? – Gyakran írsz jegyzeteket a Nyugati Jelenbe. Fölkérésre vagy ötletszerűen teszed?– Ha van ihletem, akkor írok. Elvből nem írok a migránsokról és politikai dolgokról.Egyszer kért meg egyik kolléga, hogy számoljak be egy rendezvényről helyette, személyes okokból. – Szoktál-e olvasni?– Szoktam. Olvasom a Nyugati Jelent, a Facebook-ot, néha érdekes dolgokat az internetről, a Szövétnek részére beküldött anyagokat mint szerkesztő, az Irodalmi Jelent, nagy szeretettel az UFO Magazint, a Hihetetlen Magazint, nemrég beleolvastam Schwartz Gyuri könyveibe. Voltunk egy hetet Egerben, és megkértem egy könyvesbolt eladóját, hogy mutasson egy olyan könyvet, amit mostanában sokan szeretnek Magyarországon. Egy francia írónő, Anna Gavalda könyvét ajánlotta, amit elolvastam. Modernebb felfogású, szerkesztésű, szerelmi csalódás leírása. Még adott kettőt, amiket még nem olvastam el. Az egyik Grecsó Krisztián új novelláskötete. – Kik a kedvenc íróid, költőid? – Sok aradi magyar rendezvényen veszel részt. Milyennek ítéled ezek látogatottságát és közönségét?– Nagyon jó a véleményem. Aradon rengeteg a kulturális rendezvény, könyvbemutató, kiállítás-megnyitó, már nem jutok el mindenikre, és most már válogatok. Döbbenetes, hogy egy könyvbemutatón – mondjuk a Jelen Házban –, megjelenik 160-180 ember. Ilyen nincs Magyarországon sem. Az úgymond sikeres szegedi könyvbemutatómon voltak 25-en, és az ott nagyon mozgó, budapesti költő haverom – Radnai István – nagyon rácsodálkozott, mert nála csak 11-en voltak.Jó, hogy nagyon sok a rendezvény, és a még meglévő kevés magyarságnak van miből válogatnia. Szerintem van néha abszolút nacionalista jellegű program, van kevésbé értékes könyvet bemutató esemény, és vannak számomra jók, értékesek, érdekesek is.Befolyásolja az embereket az időjárás is, de ennek ellenére eljönnek.Nagy dolog, hogy a színházba, Aradra elhoznak kiváló darabokat is, lásd Körhinta, volt az Operaház tavaly, eljött Gálvölgyi a Hullaégetővel, ami egy különleges darab, és jönnek szórakoztató előadások is, és tolong a közönség. Bár van barátom, aki régen átment Budapestre, hogy lásson egy-két darabot, de nem megy el Aradon a színházba. Nem használják ki eléggé a lehetőségeiket az aradiak.Régebben álmodni nem mertünk pop- és rockkoncertekről. Falunapra jönnek a Csocseszék is, de jön Sarusi Mihály is bemutatni könyveit. – Miért látni kevés tanárt ezeken a rendezvényeken? – Sok Araddal kapcsolatos rendezvény van, és azokra se jönnek el a magyartanárok, a történelemtanárok. Mert, hogy nem jön el egy matematikatanár... – Egyszer-egyszer van ilyen, de mindig? – Minket 1969–73 között Ficzay Dénes, Kovách Géza és Erélyi Karcsi is hívott a Barátság Házában tartott magyar rendezvényekre. Az a tanár, aki ő maga nem megy el, az nyilván nem is hív diákokat, nem is javasol nekik eseményeket. – Akiben nincs zsigeri kíváncsiság azt nehéz motiválni. – Arad magyar közművelődésével viszonylag sok intézmény foglalkozik: Nyugati Jelen, Kölcsey Egyesület, Szabadság-szobor Egyesület, Tóth Árpád Irodalmi Kör, Aradi Magyar Kamaraszínház. – Addig győzik, amíg Böszörményi Zoltán beteszi a mínuszt a kasszába. – Minek alapján választod ki interjúalanyaidat? – Miért zuhan a megyeszékhely, Arad magyarságának létszáma? – Miért jár az aradi magyar gyerekeknek szinte a fele román iskolába? – Érdekel a politika? – Mi a véleményed arról, hogy bár létezett az RMDSZ, mégis lett még két magyar párt: a Polgári Párt meg az Erdélyi Magyar Néppárt is? – Az RMDSZ tevékenységét követed-e? – Lehetne eredményesebb ez a szervezet? – Szerinted miért mennek el az aradi magyar politikusok csak a saját rendezvényeikre, és a másokéra szinte senki, sehova? – Az autonómiáról mi a véleményed? – Román tévét szoktál-e nézni? – Mik a terveid?– Szeretnék még sokat írni. Szeretnék most már olyan könyvet írni, ami valóban sikeres, amit nemcsak a barátaim, ismerőseim olvasnak el, amit el lehet adni, és nem négyet vesznek meg belőle két év alatt a könyvesboltban.Gondolkozom már egy regényen, amelynek egy része megjelent az Arad–Gyula kétnyelvű antológiában, a Kötőszavakban. De nem nagyon jut rá elég időm.Még akarok interjúkat készíteni, jó jegyzeteket írni. Szeretném az üzlethelyiségünket kiadni, mert anyagilag segítene, és biztonságot nyújtana.Szeretném, hogy követni tudjam az unokáim fejlődését az érettségin túl is. – Barátaid között milyen a magyarok és a románok közötti arány? – Fizikus, kémikus képzettséggel milyen a viszonyod az istenhittel?– Hívő vagyok, de nem fanatikus. Templomjáró nem vagyok, de karácsonykor, húsvétkor elmegyünk a templomba. Nincs türelmem végigülni egy misét. Megtörténik, hogy a feleségem napközben becsal egy imára a templomba.Nem szeretem belemártani ujjaimat a szenteltvízbe.Hiszem, hogy létezik mindenek felett egy erő, egy energia, amely ezt az egész világegyetemet megteremtette. Nem hosszú, fehér szakállú bácsira gondolok.Hiszek a sorsban is. Meg az időjárási frontok hatásaiban. Hiszek az energiavámpírok rossz, romboló hatásában. Hiszek a szeretet erejében. Hiszek a szerelemben. Hiszek az emberekben, főleg a fiatalokban. Nagyon-nagyon szeretem a fiatalokat. Hiszem, hogy övék a jövő. Akkor is, ha sok mindenben nem értünk egyet. Ezt úgy magyarázom, hogy én maradtam le. (Folytatjuk)