„Kimegyek a doberdói harctérre”

Balázs István László, a Bánsági Kárpát Egyesület elnöke és Erdei Lajos, a Losonczy István HSE elnöke 2023. november 7-én vetítéses előadást tartottak a temesvári Magyar Házban az első világháború legvéresebb csatáinak helyszínén, a mai Olaszországhoz tartozó Isonzó folyó völgyében és a Doberdó-fennsíkon tett októberi látogatásukról, amely több százezer olasz és osztrák–magyar katona végső nyughelye. Az első világháborús emlékhelyek tucatjait, köztük a 61-es temesvári gyalogezred emlékobeliszkjét magyarok és helybéli olaszok gondozzák testvéri egyetértésben.

A doberdói emlékhelyek gondozását, jelzőtáblák kicserélését célzó októberi kiszálláson, Balázs István László és Erdei Lajos mellett a szegedi Meritum Egyesület több oszlopos tagja, köztük Csáky Béla, a Csongrád megyei önkormányzat alelnöke, Murányi Gábor egyesületi elnök, Szanka József katonai régiséggyűjtő, valamint nagykárolyi, kecskeméti és mórahalmi érdeklődők vettek részt. Balázs István László vetített képes beszámolójából megtudtuk, hogy a lelkes csapat a nagy háború idején teljesen megsemmisült, de mára újjáépült San Martino del Carso olaszok lakta településen szállt meg, ahol szívélyesen fogadta őket a történelmi emlékhelyek feltárásával és gondozásával is foglalkozó  helyi barlangász csoport tagsága. A kis olasz településen, San Martino del Carsón a barlangászok találta háborús relikviák (ágyúk, lövedékek, gránátok, katonai felszerelések stb.) gyűjteményét bemutató múzeumot is létrehoztak, a Nagy Háború Múzeuma néven. A település környékén, magánterületeken találhatók a doberdói fennsíkon harcoló magyar egységek, a 61-es temesvári, a 4-es nagyváradi, a 46-os szegedi gyalogezredek emlékhelyei, katonai temetők és ossariumok (csontházak), de a magyar állam felújította kápolna (Capella ungherese) is ezen a környéken található. 1915 októberétől 1916 júliusáig Doberdónál harcolt és július 19-én megsebesült Márton Áron hadapród, Erdély későbbi híres római katolikus püspöke. Hogyan került a székelyudvarhelyi 82-es gyalogezred katonája a temesvári 61-es ezred kötelékébe?  „A doberdói harcokban óriási veszteségeket szenvedett el a temesvári gyalogezred, ezért székely századokat vezényeltek át az olasz frontra, mert nem volt kivel feltölteni a temesvári sorozási területről a 61-es ezredet. Akkoriban emelték a 61-es temesvári gyalogezred obeliszkjét, a parancsnokság színhelyéül szolgáló kavernában, az 1915-ben és 1916-ben elesett áldozatok emlékére – mondta Erdei Lajos. – Az osztrák–magyar seregben együtt harcoltak magyarok, szlovének és karánsebesi románok is. Azért volt olyan sok áldozat, mert az 1915-ös olasz támadások idején még nem voltak az osztrák–magyar védőállások kiépítve, az olaszok folyamatos tűz alatt tartották őket. Tudomásom szerint a temesvári 61-es gyalogezred több tízezer katonája halt hősi halált Doberdónál”.

A Szegedről, Temesváról és más településekről verbuválódott önkéntesek kicserélték a temesvári 61-es gyalogezred obeliszkjéhez vezető ösvényt jelölő táblákat, és megtisztították az emlékhely környékét. „Az volt a célunk, hogy bárki, aki meg akarja tekinteni ezt az emlékhelyet, az találjon oda – mondta Erdei Lajos –, több irányjelző táblát szereltünk fel, és szalagokat is kötöttünk a fákra, amelyek jelzik az ösvényt. Nagyobb munka lenne a 61-es gyalogezred parancsnokságának szállást nyújtó kaverna megtisztítása és esetleg annak újjáépítése, korhű berendezése.” Az önkéntesek rendkívül lelkesek, de az első világháborús emlékhelyek több mint 800 km távolságra találhatók Szegedtől és Temesvártól, ami megnehezíti számukra a hozzáférést. Pozitívan értékelhető viszont a helybéli olaszok hozzáállása, akik minden alkalommal testvérként fogadják a történelmi emlékhelyek ápolásával foglalkozó magyar egyesületek tagjait, és mindenben segítik őket.