„Ne a hamut őrizzük, hanem a lángot adjuk tovább”

A szentleányfalvi magyar közösség szombaton ünnepelte a 22. alkalommal megszervezett szentleányfalvi magyar falunapot, amelynek a helyi református templom adott otthont, ahol a település és a szomszédos települések lakosai megünnepelték a Szentleányfalván élő és egyre gyarapodó magyar közösséget. 

Az ünnepség Isten áldásával a 15 órától kezdődő istentisztelettel kezdődött, amely Wass Albert A bujdosó imája című versének felolvasásával indult, majd a gyülekezet lelkipásztora, Vékony Zsolt hirdetett igét, arról beszélve, hogy a szentleányfalvi magyar közösség  nem azért létezik, hogy „az utolsó leoltsa a lámpát”, hanem azért, hogy reménységgel és bizalommal tekintsenek a jövőre. Felidézte önnön szavait, amelyekkel 10 évvel ezelőtt lelkészként megkezdte a szentleányfalvi református gyülekezet gondozását, majd Szondy Géza lelkész azon prédikációjából idézett, amely először hangzott el a szószéken 1898. szeptember 11-én, amikor felavatták a templomot. Az akkori prédikáció a „Mindeddig megsegített az Úr” jelmondattal indult, amely jelmondat a gyülekezet reménységét és bizodalmát is magába rejti, majd felidézte a kicsiny gyülekezet temploma építésének történetét. 

„Nem azért vagyunk, hogy a villanyt leoltsuk, hanem azért vagyunk, hogy azt a szeretetet, ami betöltötte az akkori gyülekezet szívét, az Isteni szeretetet továbbadjuk valakinek, s ugyanilyen tisztelettel és szeretettel emlékezzenek ránk azok, akik utánunk jönnek” – mondta Vékony Zsolt lelkész, az igemagyarázat záró gondolataként, majd üdvözölte a jelenlévőket, köztük Tóbiás Tibor György esperest és Faragó Péter parlamenti képviselőt. 

„Akkor arra gondoltam, nem lesz itt sokáig maradásom, s azért is gondoltam ezt, mert nagyon nagy elkeseredést, azt is mondhatnám, hogy lelki megfáradást tapasztaltam. A legrosszabb lépés, amit egy lelkipásztor tehet, az hogy ül egy pár hónapot, és elmegy. Az első néhány hónap ebben a hangulatban telt, de a bizalom tovább lendített minket ezen, s ennek a bizalomnak a megerősítése 2015 decemberében történt, amikor a gyülekezet megválasztott minket, mert szerették volna, hogy tovább maradjunk. A következő tíz év a cselekvés szellemében telt: 2014-ben a parókián dolgoztunk, 2015-ben a Szentleányfalvi templom tetőcseréjén és a gyülekezeti konyha létrehozásán. 2016-ban a szentleányfalvi és a zimándközi templom belterének felújítása rengeteg összefogással és közmunkával zajlott, amihez egy busznyi segítséget kaptunk. 2017-ben mindkét templomnál a toronysüveget újítottuk fel. 2018-ban a szentleányfalvi templom külső felújítása, 2019-ben a zimándközi templom külső felújítása, 2020-ban a parókia és az imaterem felújítása és kibővítése zajlott. 2021-ben a kis imaterem, terasz és a zimándközi templom belső felújítása, a templom padjainak cseréje, 2022-ben a melléképület megépítése zajlott. Összesen hétszázhetvenezer lej pályázati pénzt fektettünk ezekbe a felújításokba, mert Isten megsegített minket. 162 lélekkel vettük át a gyülekezetet, és most 184 lelket számolunk a szórványban, ahol minden a fogyásról szól. Új családok érkeztek, akikért hálásak vagyunk, és akik aktív tagjai közösségünknek. Négy gyermekkel kezdtük a vallásórákat, ma már 25 gyermekkel foglalkozunk. Van két kátéórás csoportunk, bibliakörünk, énekkarunk, szülői közösség, vasárnapi iskola, kirándulásokat szervezünk, és még sorolhatnánk ünnepeinket” – vette számba Vékony Zsolt az elmúlt évek eredményeit, hálát adva mindazért, amit a gyülekezetben sikerült elérni. 

A gyülekezetért végzett munkájáért, a lelkész házaspárért a zimándközi gondnok asszony felkérésére a jelenlévők elénekelték az Ároni áldást és egy új palásttal hálálták meg a lelkész áldozatos munkáját, majd a gyülekezet gyermekei a lelkész által gitáron kísért énekkel színesítették az ünnepi alkalmat, majd a lelkész az iskolakezdés alkalmából megáldotta a gyermekeket. 

A gyermekek szolgálata után az esperes köszöntötte az egybegyűlteket felsorolva, hogy a Vékony házaspár nemcsak Szentleányfalván, hanem Aradon, Gyorokon, Lippán, Majláthfalván, Zimándközön és több gyülekezetben szolgál, és Isten álsását kérte a házaspár munkájára. 

Ezt követően a zerindi fúvós zenekar zongora- és klarinételőadása következett, majd Faragó Péter kapott szót, aki szintén köszöntötte az egybegyűlteket, gratulálva a gyülekezet és az egyház munkájához, illetve a magyarságot megtartó esemény megszervezéséért. 

„Sok hitet és kitartást kívánok a Vékony házaspárnak, és azt kívánom, hogy a gyülekezet álljon önök mellett és támogassa önöket mindig. Elhangzott itt a szórvány, és az a képletes mondás, hogy ki oltsa el utoljára a villanyt. Ez egy önsors rontó, bús és világvégét prognosztizáló mondásunk, amit senki nem gondol, hogy egyik napról a másikra bekövetkezik, hanem mindenki azért tesz és abban bízik, hogy ez soha nem fog bekövetkezni magyar nemzetünkkel a Kárpát-medencében. Több mint ezer éve itt élünk, itt alkotjuk jövőnket, sorsunkat, családjainkat és az egész életünket, de nem oltották le a villanyt jó száz évvel ezelőtt sem, amikor jóllehet jóval több okuk lett volna rá, mint most. Nem oltották le a lámpát a második világháború után sem, amikor mindenkinek mindenét elvették, és valóban reménytelennek látszott a jövő. Úgyhogy nekünk sem kell egy pillanatig sem attól félnünk, hogy le kell oltanunk a villanyt, hanem összefogva, egymásba kapaszkodva, a jövőbe vetett hittel és egymást segítve biztos vagyok benne, hogy van magyar jövő itt Szentleányon, Arad megyében és a Kárpát-medencében is” – biztatta összefogásra és a jövőbe vetett hitre a jelenlévőket a képviselő. 

A beszédet követően a gyülekezetért és a templomért legtöbbet munkálkodó gyülekezeti tagokat Szondy Géza-díjjal jutalmazták, amellyel idén Nagy Gyuris Mihályt, Nagy Gyuris Melindát és Vékony Dórát tüntették ki. 

A magyar nap meglepetésvendége Thurzó Zoltán zongoraművész volt, aki feleségével együtt érkezett, hogy emlékeit és élményeit megosztva zongoraelőadással örvendeztesse meg a jelenlévőket és saját emlékein és élményein keresztül terelje a fiatalokat:

„Ugye milyen érdekes a mondás, hogy ne a hamut őrizzük, hanem a lángot adjuk tovább. A tartalmak valahogy kivesznek, hacsak nem töltjük vissza azt, ahogy a szüleink tették a neveléssel. A templom, amit kapunk, nemcsak a szószéket jelenti, hanem mindannyiunkat, mert amikor innen kimegyünk, mindannyian egy kicsiny templom vagyunk. A nagyszüleim nagyon sokat meséltek, s mindig azt mondták, hogy három szóval le tudod írni, mi a magyarság: hit, hűség, hazaszeretet. Ahogy nekem benőtt a fejem lágya, arra gondoltam, ez milyen gyönyörű szókapcsolás. Nincs benne mellébeszélés. Mert mindannyiunknak hasznos életcélt kell találnunk, és azt kitartóan meg kell valósítanunk. Ez az egyik titka minden életnek, amit érdemes megélni, mert mindenkinek megvan a saját életre szóló hivatása” – hogy csak egy részletet idézzünk. 

A Mount Everestet és Indiát is megjárt zongoraművész az útjai során készített képeket bemutatva arra igyekezett rávilágítani, mennyire szerencsések és milyen sok mindenünk van, összehasonlítva más, talán kevésbé szerencsés emberekkel, akikkel útjai során találkozott. A képek vetítése során, komolyzenei műveket és ismert filmzenéket játszott zongoráján. Felcsendült a Love story és a Da Vinci-kód zenéje, az ismert All by myself, Liszt Ferenc-zeneművek és még sorolhatnánk. Az istentisztelet a Himnusz és a Székely himnusz eléneklésével zajlott, amely alatt a Thurzó Zoltán zongorán kísérte a gyülekezetet. 

Zenei utazás

A zenés utazást követően a háromszoros Guinness-rekordert az előadás vezérfonaláról, üzenetéről és céljáról kérdeztük:

„Egy közösségépítő gondolat volt a cél, azért, hogy a vetített képekkel és a zenével provokáljam a hallgatóságot, hogy gondolkozzon el rajta. Általában minden zenei előadás előtt adok, egy mezsgyét, egy gondolatot, egy idézetet, mert hiszek abban, hogy a zene egy hatalmas motivációs előadás tud lenni. Régen a zeneszerzők beszéltek műveikről, mielőtt a közönség és a hallgatóság meghallgathatta. Én úgy gondoltam, hogy azt a lélekkel megáldott zeneművet kell egy kicsit elmondani, hogy az emberek el tudjanak indulni azon a nyomvonalon, amin szeretnénk, hogy elinduljanak a saját élményeiken keresztül, s remélhetőleg az utazás végén mindannyian ugyanoda érkezünk” – mondta. 

Mivel a fiatalokat is igyekezett megszólítani, rákérdeztünk mi volt az ő számukra az üzenet: 

„A mai fiatalság egy információdömping közepén van, számukra mindig a leegyszerűsített szavak mögötti tartalmat kell felerősíteni, s az előadásomnak három szavacska volt a vezérgerince: hit, hűség, hazaszeretet. Modern szavakkal élve a Z meg Y generáció másként éli meg, de hogyha társítasz hozzá egy olyan zeneművet vagy képet, amely eltér a megszokottól, felrázod őket. Nekem szándékomban áll minden olyan rákövesedett előadói motort letörni a zeneművekről, amit mások azért szeretnek, mert megbújnak a hallgatagságban. Ha a fiatalokat nem vonjuk be ebbe a beszélgetésbe, akkor a jövő nem kap egy gondolatot, és egy relatív korban hozzá közel állótól egy visszaigazolást, hogy ha annak sikerült, neki is sikerül. Én hiszek abban, hogy ha valaki összeszedi magát, és az álmok és életcélok megvalósítását akarja, azzal kel és azzal fekszik, akkor azt meg tudja valósítani. Csak nehéz ebben a megváltozott világban érvényesíteni. De ha meglátják azokat a gondolatokat, amelyekről nem csak én beszélek, lehet, hogy megakad a fülük, szemük, elméjük és a saját élettapasztalatukat kezdik feltölteni olyan értékekkel, amelyek hiányával viszont ugyanolyan ürességben lennének, mint ahogy addig voltak” – fejtette ki meglátását.

A gyülekezet tagjai a templomból való kivonulás során megkoszorúzták a templom előterében lévő Szondy Géza-emlékplakettet és a szentleányfalvi hősi halottak emlékművét, majd mindenkit meginvitáltak a hagyományosan ezúttal is elkészített bográcsosra. Az ünneplő jelenlévők süteményvásáron vehettek részt, míg a templom mögött a gyermekek felfújható óriáscsúszdán játszhattak vagy focizhattak. A tombolára számtalan forrásból érkezett felajánlások is kisorsolásra kerültek, amelyek között fődíjként egy magyar kacsát vihettek haza a szerencsések, de számtalan könyv, folyóirat, iskolai felszerelés, játék, használati tárgy és piperecikk, sőt több torta is gazdára talált. A tombolára érkezett felajánlásokat a gyülekezet ezúton is hálás szívvel köszöni. 

A jó hangulatú beszélgetés és szórakozás a zerindi fúvósok zenei aláfestésével folytatódott.