1978 – benyomások egy rendhagyó színházi bemutató kapcsán

A Csiky Gergely Állami Magyar Színház idei első bemutatóját nagy várakozás előzte meg: egy rendhagyó produkcióra számítottunk, rendhagyó helyszínen, a TESZT fesztiválról ismert Tomi Janežič rendezésében, aki maratoni előadásairól híres (Csehov Sirály című drámája 9–10 órás előadás Janežič rendezésében). A szlovén sztár-rendező első romániai rendezése, az 1978 az alkotók szerint egy generációkon átívelő dokumentum-fikció, amely a temesvári színészek és a rendező személyes történeteire épül.

A Sirály előadáshoz képest „félmaratoni” hosszúságú (kb. 4.5–5 óra) bemutató telt házat vonzott a Műszaki Egyetem egykor jobb időket látott Hidrotechnika Karának épületébe, amely kiválóan alkalmas volt a kommunista „aranykor” eredeti hangulatának felidézésére. Az első felvonás egy alig fűtött, huzatos előadóteremben zajlott, ahol egy többgenerációs „blokkos”, család személyes történeteinek megelevenedése a múltba, pontosabban 1978. január 26-ára röpítette a közönséget. Ceaușescu, a hatalma csúcsára érkezett hőn szeretett vezér 60. születésnapját ünnepelte mindenki, a maga módján, a falakat pedig (amelyeknek akkoriban „fülük” volt) Ceaușescu-portrék és a kor lelkesítő jelszavai borították be. A tévében a Gyökerek című sorozatot vetítették, a szomszéd roma fiatal a főhős után Kunta Kinte lett, a másik szekus szomszéd felesége a család viselt dolgai után (kávéillat...) szaglászott, a 10 éves gyereknek pedig Ceaușescu elvtársat dicsőítő fogalmazást kellett felolvasni az iskolában. Innen indul a dokumentum-dráma cselekménye, amely időben visszapörög az Osztrák–Magyar Monarchia idejébe, Erzsébet királynő (Sisi) meggyilkolásáig, Rudolf főherceg öngyilkosságáig, majd Ferenc Ferdinánd trónörökös meggyilkolásáig, ami kiváltotta az első világháborút. Térben pedig eljutunk Nova-Goricára, a rendező szülővárosába, ahol a „blokkos” család egyik fiatalja próbál Olaszországba szökni, miután elege lett a kommunista milicisták gumibotozásából. Az utolsó felvonás a tolószékes, Ferenc József szakállas dédapa története kapcsán ugyanerre a vidékre, az első világháborús isonzói lövészárkokba röpít vissza, ahol a temesvári 61-es gyalogezred katonái vívtak élethalálharcot az olaszokkal, minden talpalatnyi földért. Köztük lehetett a temesvári Illy Ferenc (a későbbi Francesco Illy, a presszógép feltalálója) és Endre Károly temesvári költő, akinek a verse is elhangzik. Mindez csak töredéke annak a tér- és időutazásnak, amelybe Tomi Janežič röpíti a nézőt a közel 5 órás előadás során. Az utolsó részben a színészek, de többé-kevésbé a nézők is testközelből élik át az első világháború borzalmait, az isonzói állóháború szörnyűségeit, ahol több mint egymillió osztrák–magyar és olasz katona veszítette életét. „Temesvártól Nova-Goricáig (Görz) mindenhol sírok, egész Európa egy nagy temető” – mondja az egyik szereplő, de mégis volt köztük olyan katona, aki a békés jövőről álmodott a lövészárokban.

Le a kalappal a temesvári magyar társulat színészei, Balázs Attila, Borbély B. Emília, Czüvek Loránd, Jancsó Előd, Kiss Attila, Lajter Márkó Ernesztó, Mátyás Zsolt Imre, Simó Emese, Szöllősi Eszter, Vajda Boróka és Császár Mónika ügyelő előtt, akik ezt a nézők számára is embert próbáló előadást bemutatják, a rendező aktív közreműködésével. Az 1978 című produkció egy különleges előadás, amely úgy tűnik, helyszínhez kötött, a lepusztult műhelyek és előadótermek szerves részei a produkciónak. Ezért az érdeklődőknek azt ajánlom, hogy nézzék meg ezen a rendhagyó helyszínen, a Műszaki Egyetem Hidrotechnika Karának régi épületében az előadást, ahol remélhetőleg jövőre is műsorra tűzik a produkciót.

(Fotó: Beliczay László)