„Attól függetlenül, hogy milyen nyelven beszélünk, van bennünk, temesváriakban valami közös”

A Romániai Írók Szövetsége temesvári filiájának székházában köszöntötték 80. születésnapján Fikl Klára írónőt a temesvári tollforgatók március utolsó hétvégéjén. A Pénteki irodalmi találkozások sorozat keretében megszervezett teltházas eseményen részt vett Cornel Ungureanu, az írószövetség helyi elnöke, dr. Marcel Tolcea költő, egyetemi tanár, dr. Bodó Barna ismeretterjesztő szakíró, esszéíró, egyetemi docens, Alexandru Ruja irodalomkritikus, egyetemi tanár, író kollégák, az ünnepelt rokonai, barátai, tisztelői.

Az egybegyűltek megemlékeztek a Romániai Írók Szövetsége napokban elhunyt elnökéről, Nicolae Manolescu akadémikusról, majd a köszöntők sorát Marcel Tolcea egyetemi tanár, Fikl Klára régi ismerőse nyitotta meg, aki felidézte az írónő Radu Ricman pszichiáter-kórházigazgatóhoz, közös barátjukhoz fűződő különleges szellemi kapcsolatát, amelyből több értékes munka született. A Radu Ricman vezette gátaljai „erdei” pszichiátriai kórház több értelmiséginek is menedéket nyújtott, akik összetűzésbe kerültek az elnyomó hatalommal, köztük Fikl Klárának a diktatúra éveiben.

Dr. Bodó Barna, Fikl Klára legutóbbi Talpon maradni – Temesvár kulturális metamorfózisa című könyvének szerkesztője elsősorban az írónőnek a régi Temesvárt és lakói életét bemutató, hiánypótló munkáit méltatta. A nagy elődökhöz, Méliusz Józsefhez és Majtényi Erikhez hasonlóan, Fikl Klára a régi temesvári életérzésnek és szellemiségnek a hiteles krónikása, akinek vannak még hasonló témájú kiadatlan munkái – mondta dr. Bodó Barna, arra kérve az írónőt, hogy ne késlekedjen az íróasztalfiókban rejtőző izgalmas témájú szövegek megjelentetésével. Alexandru Ruja irodalomkritikus és Ion Marin Almăjan író, újságíró az írónővel való személyes találkozásaikat és a régi temesvári életérzést, a román, magyar, német, szerb és más nemzetiségű irodalmárokkal való írószövetségi találkozók hangulatát idézték fel, amelyek ma már ritkaságszámba mennek.

Az ünnepelt Fikl Klára megköszönve a méltatásokat, arra hívta fel a figyelmet, hogy:  „Attól függetlenül, hogy milyen nyelven beszélünk, van bennünk temesváriakban valami közös”. Az írónő a magyar nyelvet nem ismerő, munkássága iránt érdeklődő jelenlevőknek megígérte, hogy legkedvesebb regényét, amelynek címe Nehéz írni a csillagokkal román nyelven is kiadná, mert már megvan a szöveg nyers fordítása E greu să scrii cu stelele címmel és csak stilizálni kellene a fordítást.

A temesvári kulturális sokszínűséget tükröző, régi írószövetségi találkozók hangulatát megidéző irodalmi esemény ünnepi koccintással zárult.