Az emlékezet dimenziói

Lihor Laza László keramikus munkáinak kiállításával kezdte 2010-es tárlatainak sorát a belvárosi Calina Galéria a hét első napján. Az egyetemi tanár alkotó ezalkalommal nem kerámiát állított ki, hanem festményekkel, tárgyakkal, installációkkal lepte meg a tárlatlátogató közönséget.

A gyűrött, tépett újságlapokkal borított padló s a tárgyak első benyomása egyfajta ironikus múltidézésre hangolja a látogatót. A rendezvény nyitányaként vetített videóklipp (Romul Nuţiu alkotása) a talált tárgyak művészetének befogadására készítette fel a közönséget. Az alkotó a félvároson át, behavazott útakon s egy régi bérház csigalépcsőjén felfele cipel egy hatalmas, régi kopott bőrkoffert, amely mindenféle ócskasággal, használati vagy eldobott dísztárggyal telerakva látható a kiállító teremben.

A képzőművészetnek ez a vállfaja, amelynek egyik elkötelezett művelője a temesvári Lihor Laza László, a „ready-mades”-művészet atyja, a francia származású Marcel Duchamp megteremtette irányzathoz vezethető vissza. Az 1960-as években a proletkultos realizmus kigúnyolásaként közönséges gyárilag készített használati tárgyakat állított ki saját neve alatt New York-ban, ironikusan elutasítva a művészethez fűződő minden hagyományos elképzelést. Az általa megteremtett vonal napjainkban a pop art művészet egyik válozataként él tovább és virágzik.

Lihor Laza László látható érdeklődéssel gyűjti az érdekes régi tárgyakat, rendezi ötletes kompozícióba, egészíti ki egy-egy eredeti elemmel, új rendeltetést adva annak, ami ma már másként használhatatlan. Nála ezek az alkotások az emlékidézés gesztusának tekinthetők, állapította meg Alexandra Titu műkritikus a tárlatnyitón mondott beszédében. A múltból, az enyészetből hozza vissza, s emlékeztetőnek szánja a nem olyan régen még hasznos tárgyakat. Mérleg áll egy teknősalakú kövön, alumínumkulacs a pohárban, varrógép a próbababán, de vannak bizarrabb társítások is. A mai ember számára mindez emlékeztető valamire, műalkotásba helyezve szimbolikus jelentés hordozójává válik minden tárgy, a jövő emberének pedig emlék a mi jelenünkből. Így kap értelmet a tárlat címe, A hétköznapok archeológiája. A kiállított festmények is magukon hordozzák a tárgyakban gondolkodás nyomát: egy-egy ráragasztott tárggyal egészíti ki a kétdimenzós műalkotásokat.

A vizuálisan egységes, színvilágában átgondolt, jellegzetes kiállítás január végéig tekinthető meg a Mărăşeşti úti Galériában.