Búcsúzunk Taub János rendezőtől

Taub János Kossuth-díjas rendezőtől, színészpedagógustól búcsúzik a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház társulata és a város színházszerető publikuma. Taub János neve fogalom Temesváron, egyet jelent az 1953-ban újjászerveződő magyar színház első fénykorával. Az itteni magyar színjátszás meghatározó egyénisége, ragyogó csillaga volt.

A Szatmár megyei Halmin született 1927. május 14-én, diákéveit a Béga-parti városban tölti. Hazajön, amikor 1954-ben marosvásárhelyi Szentgyörgyi István Színművészeti Intézetben szerzett diplomájával a temesvári tásulatnál kezdi pályáját. Főrendezőnek szerződött ide, majd a tagozatból önálló intézménnyé vált  Állami Magyar Színház első igazgatója lett. A következő két évben a legkiválóbb végzősöket hozta Temesvárra: Adeff Ingeborgot, Fábián Ferencet, Szabó Lajost, Sinka Károlyt, Balogh Évát. „Majdnem a semmiből vezette a színházat az élbolyba. Ha valahol megjelent a plakátjuk az újságírók, színészek, rendezők, meg az egész törzsközönség, minden színházbolond bárhol az országban tódult az előadásra. Romániai magyar színháznak ilyen viharos, gyors felemelkedése, meglepő és megérdemelt országos sikere nemigen volt.” (Bodor Pál: Születésnapi levél – Taub Jánosnak a temesvári magyar színház, és első profi igazgató-főrendezőjének születésnapjára). Neve legendává vált, díjazott előadásokat fémjelez. Emmanuel Roblès: Montserrat előadásával első, második és két harmadik díjat hozott 1957-ben Bukaresből, Bródy Sándor A tanítónő és A medikus ugyancsak országos díjakat nyert rendezések voltak. A szakma és közönség a legjobb előadások között jegyezte Szigligeti Ede: Liliomfi, G. B. Shaw: Az ördög cimborája, Lope de Vega: A kertész kutyája, Alexandru Mirodan: A hirhedt 702-es temesvári előadásait.  1962-től a kolozsvári Állami Magyar Színházhoz szerződött. Az 1960-as évek végén és az 1970-es évtized elején újból Temesváron találjuk Taub Jánost, mint az itteni Nemzeti Színház főrendezőjét. Kedves „gyermekéről” a magyar színházról sem feledkezett meg. Harold Pinter: A gondnokával  és Csehov: Ivanovjával ismét magyar színháztörténetet írt a Bánság fővárosában. Innen útja a nemzetközi hírű bukaresti Bulandra Színházba vezeti, közben pedig a bukaresti Színház- és Filmfőiskola tanára. 1981-ben Izraelbe emigrált, ahol a legnevesebb színházakban, a Habimában és Kameriben dolgozott, mellette pedig a tel-avivi egyetem tanára volt. Magyarországra 1986-ban költözött. Rendezett a Játékszínben, a szolnoki Szigligeti Színházban,  a Radnóti Színházban, a Nemzetiben, a Vígszínházban, a Komédiumban, a Művész Színházban, amelynek alapító tagja volt, végül az Új Színházban.  

“Magamnak teremtettem egy szisztémát, rendszert. Azt mondom a dráma tulajdonképpen két részből áll. Abból, amit leír a szerző – és abból, ami a játszott szöveg. Az írott és a játszott szöveg: az a kerek egész. Ahhoz, hogy a színészekre «rávigyem» azt, amit akarok, vagy rávegyem őket arra, ahogyan én látom a szöveget, nagy-nagy fantázia kell. A fantáziát és a humort nem lehet megtanulni. Hogyan egyesül a kettő – mármint a szöveg és a játék? Az író «plusztehetsége» többlete benne van a szövegben –a rendezőé a játékban. «Koalkotó», azaz társalkotó a színész a rendezővel, és társalkotó az író.” (Temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház 1953-2008. Emlékalbum) Örökérvényű tanítássá veretesültek e sorok.

Színházunk 55. születésnapját 2008 májusában megtisztelte jelenlétével. A nagy mestereknek kijáró tisztelettel hallgatta szavait a temesvári társulat és a szakma. Most döbbenten állunk, 2010 február 5-én örökre elment közülünk.

Magyarország Oktatási és Kulturális Minisztériuma mellett Taub Jánost a Komédium Színház és az Új Színház saját halottjának tekinti.

Mi, temesváriak kegyelettel emlékezünk rá, és lerójuk tiszteletünket sírjánál.