GarázsMachbet, Gyuláról

Írta:
2024. június 19. 16:41 (szerda) /

Június 18-án, egy kánikulai nap vége felé kissé pilledten ülök be a Bábszínház egyik széksorának végére. A kintihez képest kellemes a hőmérséklet, s van időm a kezdetig végignézni a nétőteret.

A látvány lehangoló: nem tudok harmincvalahánynál több nézőt összeszámlálni.

Pedig ez az aradiak (mármint a színházat kedvelők és értékelők) által kedvelt és értékelt Kamaraszínház évadzáró előadása. Legalább fél- vagy háromnegyed házat megérdemelne.

Igaz, az utóbbi időben elkényeztették a közönséget egy csomó jó előadással, igaz, hogy kánikula van, amikor a többnyire hatvan körüli vagy azon felüli törzsközönség tagjai, ha nem muszáj, nem mozdulnak ki a hőségbe, igaz, hogy... és sorolom a „mentségeket”.

Rosszkedvem telét azonban, hogy a nagy Williemet idézzem, mindez nem tudja tündöklő nyárrá változtatni. 

 

***

 

A Macbeth William Shakespeare (aligha van olyan, színházhoz valamicskét konyító, aki ne ismerné el a világ drámairodalma óriásának) egy királygyilkosságról és annak következményeiről szól, a cselekmény a XI. századi Skóciában játszódik. A művet az 1600-as évek legelején mutatták be.

A mai produkció létrehozója a hatvanéves Gyulai Várszínház.

Aligha van aradi, aki ne járt volna legalább egyszer a határhoz közeli Gyulán – amúgy Arad magyarországi testvérvárosában –, s ne látta volna a legalább európai hírű gyógyfürdő melletti, Közép-Kelet Európa egyetlen épen maradt síkvidéki téglavárát, jobb esetben (nyáron) a vár alatti tó körül berendezett szabadtéri színpadot és nézőteret is. Nos, itt lesz (ha jól értelmezem) június végén a GarázsMachbet hivatalos ősbemutatója.

Egy kortárs angol drámaíró arra gondolt (nem elsőként, mások is átírták már Shakespearet), hogy a Nagy Bárdot modernizálni, rövidíteni kellene, hozzáférhetőbbé tenni a mai (rohanó, kevés idejű, a magasröptű költészet iránt kevésbé fogékony) közönség számára – megírta tehát a modernebb, hétköznapibb, emészthetőbb  nyelvű, rövidebb változatát; és megszületett a GarázsMachbet, Farkas Wellmann Éva József Attila-díjas költő remek tolmácsolásában.

(A garázs színház napjaink „befutott” helyszíne: rögtönzött helyeken általában kisszámú nézőnek szánt produkció.)

A Machbetet ezúttal két (egy férfi és egy női) szereplő adja elő – a rendező Árkosi Árpád, a látványtervező Ondraschek Péter nyilvánvaló közreműködésével – nagyszerűen, mindkettő több (darabbeli) karaktert alakítva (a darab szerint saját garázsukban). 

A hagyományos, konzervatív közönség – mondhatnánk természetesen – nemigen szokott hozzá az ilyesmihez, ezért is tudja neheze(bbe)n befogadni. A darabnak nagyobb sikere lehet a fiatal korosztályban. Amely Aradon, sajnos, mint általában, hiányzott. 

Egyszóval: a gyulai produkció Aradon, hogy is mondjuk: nem volt igazi siker a közönség hiánya miatt, bár a kevés néző végül őszintén megtapsolta, teljesen méltán, a két szereplőt, akik közül a férfinak (Sipos Imre) Elek Tibor, a Gyulai Várszínház igazgatója most, nálunk nyújtotta át a legjobb férfi előadónak járó díjat. Szerintem partnere, Kovács Vanda is díjat érdemelne.

(A felcím a darabot záró, sikeres dalból származik.) 

Hozzászólások