Május 23-án, egy csütörtöki esőmentes esten (ha valaki, valamikor elővenné az újságot...) az aradi Ioan Slavici Színházban a budapesti József Attila Színház társulata adta elő az Egy szoknya, egy nadrág c. zenés vígjátékot, két részben.
Az Egy szoknya, egy nadrág 2005-ben bemutatott magyar filmvígjáték, Gyöngyössy Bence rendezte, Kabay Barna produceri közreműködésével.
A film az 1943-as azonos című komédia modernkori feldolgozása. A főbb szerepekben (kb. 20 éve) Rudolf Péter, Bajor Imre, Oroszlán Szonja, Kern András, Kéri Kitty szerepelt. (Wikipédia)
De most a Barabás Pál-féle változatról beszélünk.
A dráma- és filmirodalomban számos (mondhatni számtalan?) olyanról tudunk, amikor színpadi drámákat filmekben is feldolgoztak. Amióta a film létezik, többé-kevésbé sikeresen.
Az Egy szoknya, egy nadrág esetében (bár nem egyedüli, de ritka kivételként) előbb volt a film, azután az abból keletkezett színpadi változat. Ha az előbbi bevált, sikeres lett, bizonyára az utóbbi se marad le, gondolták.
Nos: az Egy szoknya, egy nadrág színpadi változatát évtizedek óta játsszák, sikerrel, magyar színpadokon. Ami azt jelzi: „van benne valami”.
Humor feltétlenül – a közönség nagyon szeret nevetni –, meg nehezen megfogalmazható akármilyen – szórakoztató erő, ami egy darabot sikeressé, a nézők számára vonzóvá tesz.
***
Az aradi nagyszínházat megtöltő közönség minden jel szerint nagyszerűen szórakozott (és ennek megfelelően reagált hosszas vastapssal) egy kitűnő társulat zenés-táncos előadásán.
Egy habkönnyű – ennél többre remélhetőleg nem is ácsingózó – vígjáték zenés-táncos, szerelemmel, kötelező bonyodalmakkal fűszerezett, happy enddel végződő – darabban, amelyet egy igazán jelentős színész-rendező, Bodrogi Gyula állított színpadra.
S amelyben olyan kiváló – a határon kívülre szorultak által talán kevésbé ismert művészek léptek fel, mint a főszereplő Horváth Sebestyén Sándor (menő, Ubul gróf által ripacsként elkönyvelt színész, spanyol özvegy), Zöld Csaba (gróf Borsay Ubul), Horváth Csenge (a szép debütáló színésznő), Kamilla erősen duci testalkatú öltöztetőnő, elhanyagolt színésznő (az előadás szerintem egyik legemlékezetesebb alakítója), Fehér Anna dúsgazdag spanyol hölgy, és persze Lukács Dániel szállodai portás, pincér.
Meg a kitűnő tánckar.
Mondja kedves barátom, aki úgy hetven éve (!) benne van, nézőként, kritikusként az aradi magyar színházi életben: ebben a műfajban ennél többet, jobbat nehéz volna elképzelni.
Ha a zenés darab énekeseinek (amúgy igen jó) teljesítményére gondolunk, talán mégis.
De hát jelen esetben nem egy operettszínház énekeseiről van szó.
Amit egy színházi előadásban hallunk, az tökéletesen megfelel.
Hozzászólások