Kézdi Imola: „A versírás olyan, mint a jó színház – ad, nem elvesz”

Április 11-én, a magyar költészet napján nemcsak a klasszikusokra emlékezünk, hanem azokra is, akik ma írják tovább a vers hagyományát – személyesen, őszintén, játékosan. 

Kézdi Imola színésznőként már régóta jelen van az erdélyi magyar kulturális életben, de az utóbbi években költőként is egyre markánsabban szólal meg. Írásai olyan hétköznapi pillanatokból születnek, mint egy reggeli kávé, mégis a lélek mélyéből törnek felszínre.

2020 óta ír verseket, első kötetét Miniallűrök címmel 2021-ben adta ki. Második verseskötete, Lélekporc címmel 2023-ban jelent meg. A kötet versei a világjárvány idején születtek, és a színésznő kávé mellett írta őket. Írásait olyan klasszikus költők, mint József Attila és Ady Endre inspirálták.

A versírás Kézdi Imola életében nem egy előre eltervezett irány volt, sokkal inkább egy finoman észrevétlenül beszivárgó jelenlét, amely gyerekkorától kísérte. Már tinédzserként is érezte, hogy a szavak játékában valami különös, felszabadító erő rejlik. 

A Jászai Mari- és UNITER-díjas színésznővel a költészet napjának alkalmával a versekről, a költészetről beszélgettünk.

„Van egy nagyon halvány emlékem egy füzetről. 12–13 éves vagyok, a naplóírás nem megy, egyszerűen nem tudom ‘betartani’ a mindennapi írást, ezért lemondok a ‘Kedves Naplóm, ma…’ kezdetű bejegyzésekről, és firkálgatok, rajzolgatok a füzetbe, illetve nagyon rövid sorokban leírok egy pár dolgot, ami megfogta aznap a figyelmemet (van ilyen, hogy ‘megfogta a figyelmet’????) Ezek a sorok, sorocskák néha rímelnek, de nem a rímre törekszem, hanem a kép gyors, rövid leírására. Konkrétabb emlékem, hogy ebben a füzetben a galambokról és a Marosról jegyzek fel gondolatokat. Nem megy a rím, vagy nagyon gagyi, nem ‘menő’ a rím, ezért csak játszom a szavakkal. Képzeld, ezt a füzetet elvesztettem. Valamelyik költözés során tűnt el, de még mindig nem adtam fel a keresést, a battonyai házunk padlásán van egy óriási doboz, amiben az órákon való levelezgetéstől a szerelmes levelekig minden megtalálható. Sejtem, remélem, hogy ott lesz, most, így a harmadik kötetem megjelenésének küszöbén, igazán illene megkeresnem.”

A szavakkal való játék később is megmaradt. A világjárvány idején különös módon kapcsolódott össze az alkotás és a mindennapok – a kávé mellé vers is dukált.

„Olyan furcsa, hogy nem tudok elmesélni egy konkrét pillanatot, amikor lejegyeztem az első ‘kávé verset’ (így hívtam először ezeket, mert a reggeli kávénál írtam, a telefonom jegyzeteibe, a napi teendők mellé), tehát nincs egy olyan kedves ‘fejemre esett az alma’ történetem az első vers megszületéséről. Aztán a pandémia ideje alatt, ez a játék a szavakkal, nagyszerű kapaszkodó lett az alkotás, a játék irányába.”

A költészetben mindig is kapaszkodókat talált – olyan sorokat, amelyek erőt adtak, ha kellett, gyógyítottak.

„Tini koromban mindig volt a tarisznyámban (írd és értsd: tarisznya! mert egy nagyanyám által szőtt abroszból tarisznyát varrtam, az volt az iskolás ‘táskám’) József Attila, Ady és Jim Morrison-dalszövegek kötet. Ceruzával aláhúzogatva, kiemelve, bekarikázva, felkiáltójelezve, olyan sorok, amiket gyógyszernek használtam a kamaszkori sűrű probléma-gubancaimra…

Ezek a sorok, kedvenc és nagyon kedvenc versek köszöntek vissza a ‘kávé-versekben’, anélkül, hogy rájuk kerestem volna, vagy kitaláltam volna, hogy ide most melyik illene.”

A versírás és a színház számára szinte elválaszthatatlanok – hasonló szabályrendszerrel működnek, mégis szabad játékot engednek a léleknek.

„Versírás és színház: az én olvasatomban szinte ugyanaz a műfaj (jaj, és a matematika!). A közös nevező a játék és a szabadság fegyelmezettsége.”

És hogy kivel ülne le szívesen egy kávéra? Kézdi Imola válasza nem is lehetne szívhez szólóbb.

„Kávé? KAFfal (Kovács András Ferenc Kossuth-díjas és Artisjus-nagydíjas erdélyi magyar költő, esszéíró, műfordító, a Digitális Irodalmi Akadémia tagja, 2023. december 30-án hunyt el Marosvásárhelyen – szerk. megj.). Az egyetemi éveim alatt lettünk barátok, aztán igazgatóm is volt néhány évig Marosvásárhelyen, igazgatóm – barátom – mentorom, ejh, nagy szavak ezek, mit nem adnék, ha még egyszer leülhetnék vele kávézni... KAF szerkesztette a Miniallűröket, ezt úgy kell elképzelni, hogy négy órán keresztül beszélgettünk telefonon. Az íróasztalon, nála Vásárhelyen, kiterítve a Miniallűrök (egyébként ő keresztelte el a kötetet is), nálam a konyhaasztalon kiterítve majdnem száz oldalnyi vers, és sorra vesszük őket, mi marad, mi megy... (‘nem a kukába, Imolka, ezeken még dolgozz, csiszoljad, mint egy jó szerepet’). Szünetet tartunk néha, ha Róbert fiam játszani hív a szobájába (‘menj, menj, ez most fontosabb, mint a költészet!’– mondja KAF), visszahívom, nevetünk, viccelünk, ebédszünet, ‘visszahívlak’ – mondom neki, erre ő: ‘hívjál, drága, de csak búcsúzni, mert megvagyunk’ – azt mondja, ‘ez volt a legjátékosabb, leggyorsabb szerkesztésem, s még színházról is beszélgettünk, régi, szép, igazi színházról, gyerekekről, finom ételekről, küldheted a kiadónak, megvagyunk, Imolka!’. 

A közös munka, az alkotás, a játék, a gyereknevetés és a színház illata – ezek keveredtek az első kötet születésénél. És most úton a harmadik.

„Jön a harmadik kötet júniusban. Szerelemről szólnak (vagy annak hiányáról) ezek a versek is. Picit folytatják a Miniallűrök és a Lélekporc sorát, vagy kiegészítik azokat, talán, nem tudom... Jó játék. Kiegészítenek, feltöltenek, adnak, nem elvesznek, pont mint a jó színház!”

A költészet nem csak ünnep, hanem mindennapi jelenlét – ahogy Kézdi Imola verseiben is, melyek a játék, a szabadság és a belső rezdülések világát hozzák közel hozzánk. A szavak iránti gyermeki kíváncsiság, a kávéillatú sorok és a színház szellemisége mind arról tanúskodnak: a költészet él, lélegzik, és néha – ha hagyjuk – még gyógyítani is tud.

***

Kézdi Imola, Jászai Mari- és UNITER-díjas színésznő 1977-ben született Csíkszeredában. Tanulmányait az aradi Csiky Gergely Főgimnáziumban, majd Marosvásárhelyen, a Szentgyörgyi István Színművészeti Egyetemen végezte. 1999–2002 között a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház, majd 2002–2023 között a Kolozsvári Állami Magyar Színház társulatának tagja, jelenleg Aradon él.