Hétfőn a temesvári Forradalom Emlékmúzeumában megnyílt a Történelmi rövidlátás című kiállítás, amely a Romániai Kommunizmus Borzalmainak Múzeumával együttműködésben valósult meg. A kiállításon Sever Petrovici-Popescu vizuális művésznek a bărăgani deportálásokkal kapcsolatos kutatásán alapuló fotószobrai láthatók. A művész vizuális eszközökkel idézi fel ezt a jórészt feledésbe merült történelmi eseményt: 1951. június 18–19-én több mint 44 000 embert, többségben németeket, szerbeket, bolgárokat, arománokat telepítettek ki a bánsági határzónából a Bărăganba.
A tárlatnyitón a fiatal művész, Sever Petrovici-Popescu a sajtónak elmondta: a kiállítás címét jelenkori események ihlették, hiszen Ukrajnában, a szemünk láttára, ma is tömegeket telepítenek ki, önkényuralmi módszerekkel. „Rácsodálkozunk olyan eseményekre, amelyek nem is olyan régen velünk is megtörténtek, amikor egyik napról a másikra, a Bánságból a Bărăganba deportáltak 44 000 ’megbízhatatlan’ embert. Azért kell ezeket a borzalmakat felidézni, a mai fiatalokkal megismertetni, hogy ne történjenek meg újra” – mondta Sever Petrovici-Popescu. A kiállítás anyagán két évig dolgozott az alkotó: az első év a helyszíni dokumentációval, fényképezéssel, a túlélőkkel való beszélgetésekkel, interjúkkal telt el, a második év a húsz fotószoborból álló kiállítás megvalósításával. „Amikor elmentem a Bărăganba, ahol egykor a deportáltak falvai álltak, azt találtam, amit ők is 73 évvel ezelőtt: kietlen pusztaságot és cövekekkel kijelölt házhelyeket. A kitelepítések első időszakát idézem fel a fotószobrokkal, amikor a kitelepítettek általuk készített földbe vájt putrikban laktak, a Dunából hoztak nekik vizet tartálykocsikkal, és csak annyi ennivalót kaptak, hogy éhen ne haljanak. A történelemnek egy szelete, amiről a fiatal generáció – az én generációm – semmit sem tud” – nyilatkozta Sever Petrovici-Popescu.
A Bánság ’megtisztításának’ nevezett, a román elnyomó gépezet 10 000 emberével végrehajtott etnikai tisztogatás során 44 ezer embert telepítettek ki a bánsági határvidékről a bărăgani pusztába, Fetești, Slobozia, Călărași környékére (Rubla, Lăteşti, Măzăreni, Dropia, Zagna, Fundulea stb), ahonnan csak négy és fél-öt évvel később térhettek vissza. 1600 kitelepített, köztük 175 gyerek nem élte túl a megpróbáltatásokat és a nélkülözéseket. A kitelepítettek között kulák családok („osztályidegen” elemek) és a nemzeti kisebbségekhez tartozó, „megbízhatatlan” családok voltak többségben, akiknek a házaira, vagyonára rátették a kezüket a kommunisták, részben az ő vagyonukkal alapozva meg a helyi kollektív gazdaságokat.
Hozzászólások