Palagáz

Erősen foglalkoztatja újabban a társadalmat a környezetvédelem. Ami nem jelenti azt, hogy, például, ne szennyeznék tovább a környezetet, ne szemetelnék a természetet, netán összegyűjtenék a folyópartokon, erdőkben, lakott települések határában, utak mentén stb. lévő tonnányi szemetet. A személygépkocsiról való lemondást sem a közszállítás javára.

Nem, a román társadalom környezetvédelmi elkötelezettsége az ásványi kincsek kiaknázásának ellenzésében nyilvánul meg. A Verespatak-ügyben hetek óta tartó utcai tiltakozások után, immár a palagáz (gaze de şist) kitermelését is ellenzik.

Holott a palagáz kitermelése két szempontból is lényeges előrelépést jelentene az ország számára. Mindenekelőtt mérsékelné a drága orosz gázimporttól való függést, Románia nagyobb mozgásteret élvezne energetikai téren, miután a nyáron az EU levette a kezét róla az orosz földgáz alternatívájának tekintett Nabucco ejtésével. Jelenleg – akárcsak a legtöbb Kelet-Európai ország – Románia is ki van téve Moszkva önkényének, amely politikai fegyverként kezeli a földgázt. A jelenlegi helyzet fölöttébb aggasztó, főleg, ha a tavaly óta tartó bukaresti demokratikus kisiklások nyomán az EU még jobban visszahúzza védőszárnyát.

Hosszú távú stratégiai jelentősége mellett a palagáz-kitermelés gazdasági előrelépést is jelentene: az államnak semmibe se kerül, mivel privát beruházás, viszont munkahelyeket teremt, nyereség- és jövedelemadókkal, illetve koncesszió-díjakkal és egyéb illetékekkel gazdagítja az államkasszát. Ráadásul a jelentős külföldi beruházás a nyomorúságos moldvai megyékben, falusi környezetben történne, ahol évek óta semmilyen munkalehetőség sincs.

Amikor mégis adódna, a helyieket nyomban elfogja a környezet miatti aggódás. Milyen érdekes, hogy vállnak közügyekkel alig törődő, alacsony iskolázottságú falusiak öntudatos környezetvédőkké, akik még anyagi érdekeiket is feláldoznák a természet megóvásáért!

Moszkva aligha bánja a nagy metamorfózist.