Álláspont

Újabb háború tört ki, miután Izrael megtámadta Iránt. Izrael úgy érzi, hogy önvédelmi jellegű akcióról van szó, mivel a túlélése forog kockán, az évek óta atombomba készítésére összpontosító Irán magas rangú vezetői ugyanis többször is a zsidó állam megsemmisítéséről beszéltek.

Maszkban kezdődött. Távolságtartással. Egy öt évvel ezelőtti szeptemberben, amikor apró kezecskéket engedtünk el zord körülmények között legelső iskolanapjukon. Amikor a világjárvány miatt kötelezővé tett maszk mögött nem láttuk a könnyeiket, de szemükben ott volt a kétségbeesés, amikor visszanéztek ránk az iskola ajtajából, ahová egymás után bandukoltak befele a tanító néni után.

A vicc szerint a kocsmai verekedések (olykor a családi perpatvarok) okának és lefolyásának a kiderítésekor a nyomozó hatóságok nehéz helyzetben vannak. Mert az, legalábbis a magyar szólásmondás szerint, minden esetben úgy kezdődött, hogy a másik fél visszaütött. Legalábbis a résztevők és a tanúk vallomása szerint.

Múltkori írásomban a tehetetlenségről írtam, amely sajnos ma egész világunkra jellemző. Naponta jönnek a rossz vagy a még rosszabb hírek, vannak, akik már nem is nyitják ki a tévét, rádiót, hogy ne rontsák el hangulatukat. Az emberek nagy része viszont aggódik, főleg az idősebb generáció, akik még emlékeznek. De már nagyon kevesen vagyunk!

Nem tudom felfigyeltek-e arra, hogy manapság milyen sok a magas ember. És mennyi a túlsúlyos fiatal és középkorosztályos, mindkét nem esetében. A túlsúlyos hölgyek „menedéke” a nagyáruházak pénztáros beosztása. Ott, ahol egész munkaidő alatt ülnek, és nem akkor tartanak kényszerszünetet, amikor szükség van rá, hanem amikor lehet.

Végleg elutasította az EU bírósága a Minority SafePack elnevezésű európai polgári kezdeményezést. Pontosabban annak kezdeményezőjének, a FUEN-nek (Európai Nemzetiségek Föderatív Uniója) az Európai Bizottság elleni keresetét, melyben azt kifogásolták, hogy a brüsszeli testület nem hajlandó hatáskörébe venni az őshonos nemzeti kisebbségek védelmét.

Mikor e sorokat írom, a székelyföldön a szokásos pünkösdi búcsújárási ünnepségekre gyülekezett a Kárpát-medence magyarsága. A hagyománytisztelés a magyarság vérében van, és ez nem is rossz, erőt ad, élteti a reményt, amire most nagy szükség van.

Egy évszázadnál hosszabb kisebbségi létünkből az utóbbi három és fél évtized volt az, amely hirtelen gyorsvonati sebességre kapcsolta hazai nemzetiségünk számának fogyását. Ez idő alatt az erdélyi magyarságból a korábbi évtizedek sokszorosa hagyta el szülőföldjét. Elsősorban az ifjabb nemzedék. De felgyorsult az itthon maradtak beolvadása, az elnemzettelenítés folyamata is. 

Alig egy nappal elnöki tisztségbe való beiktatása után Nicușor Dan telefonbeszélgetést folytatott Donald Trump amerikai elnökkel. Ami egyértelműen jelzi, mennyire felértékelődött Románia geopolitikai helyzete. Ellentétben a korábbi választásokkal, melyek az ország belügyeiről szóltak, s külföldön alig foglalkoztak velük.

Hatalmas csapást mért Ukrajna az orosz hadigépezetre, méghozzá orosz területről, előre elrejtett drónokkal támadva légi bázisokat. Legalább negyven orosz stratégiai bombázót semmisítettek meg vagy tettek használhatatlanná, kétmilliárd dollárnyinál is nagyobb kárt okozván, emberi áldozatról viszont nincs hír!

Hallgattam, néztem a televízióban a Zarándok.ma nagyböjti ráhangoló sorozatban az egyik soros előadó atya eszmefuttatását a megbocsátásról, majd két napra rá az ellenségeink iránti szeretetről. Az általa elmondottakban keresztényekhez szóló krisztusi tanítás mondatainak a magyarázatát: bocsáss meg mindenkinek, még legnagyobb ellenségeidnek is. Az irántuk érzett könyörületből még mondj is értük imát.

Úgy emlékszem, a múlt év elején írtam arról – a háború kapcsán –, hogy őslénytani (paleontológiai) kutatások állítólag azt bizonyítják, hogy őseink a homo sapiens és a neandervölgyi ember, két különböző faj, egymás közelében éltek, de a „kapcsolat” nem volt barátságos, sőt, feltételezhető, hogy egy hosszú, 100 ezer évig tartó háborúban akarták a másikkal szemben igazukat, vagy ki tudja mit, bizonyítani. És ez kb. 600 ezer év előtt.

Egyre növekszik Trump elnök frusztrációja az orosz gyilkológépezet tombolása miatt. Legutóbb saját közösségi média oldalán adott hangot ennek, úgy fogalmazva Putyinról, hogy: „Teljesen megőrült! Rengeteg embert öl meg feleslegesen, és most nem csak katonákról beszélek. Rakétákat és drónokat lőnek ki ukrajnai városokra, minden ok nélkül.” Ráadásul a támadások akkor is folytatódtak, amikor telefonon egyeztetett az orosz elnökkel.

Hallgattam, néztem a televízióban a Zarándok.ma nagyböjti ráhangoló sorozatban az egyik soros előadó atya minapi eszmefuttatását a megbocsátásról, majd két napra rá az ellenségeink iránti szeretetről. Az általa elmondottakban keresztényekhez szóló krisztusi tanítás mondatainak a magyarázatát: bocsáss meg mindenkinek, még legnagyobb ellenségeidnek is. Az irántuk érzett könyörületből még mondj is értük imát.

Hát igen, a régi Fényes Szabolcs-operettből énekelte Rátonyi Róbert, a napokban újra meghallgattam, felvételről.
A „csodás Budapestet” nagyon régen ismerem, gyermekkorom városa volt, amikor születtem éppen hatvanéves lett, szép kor, persze régi európai városokhoz, de még néhány régi magyar városhoz képest is ez csecsemőkor. Az  biztos, hogy 1873-tól a harmincas évekig a magyar főváros egy hihetetlen fejlődésen ment keresztül. Gyönyörű paloták, monumentális emlékművek, hidak épültek, a millennium évében elindult a földalatti, és  még lehetne sorolni a „csodákat”.