Álláspont

Kicsi házban parányi szoba, nagyobbacska udvar, talán kert is… Így emlékszem arra a házra, amely zsigmondházi otthona volt Arad egyik legmagasabb kort megért férfijának.

Öt év szinte folyamatos zaklatások után az utóbbi időben végre kedvező fordulatok történtek az erdélyi magyarság számára.

Évtizedek óta tudjuk, hogy Romániában Justicia szemét nem takarja kendő. Sőt, alaposan szemügyre veszi azt, aki színe elé kerül. Mert a román igazságszolgáltatás kettős mércével mér: a kisebbségiek tetteit sokkal szigorúbban ítéli meg.

Hétfőn reggel megint kiakadtam egy szolgáltató arcátlanságán. Sokadszorra történt meg, hogy az egyik telefonszolgáltató, a Romtelecom megkésve küldi ki az előző havi számlát. Többször előfordult (min a múlt héten is), hogy a postás pénteken délután dobja be a postaládába, mire este felhozom, már felkelt a hold.

Határon kívül rekedt, kisebbségi létben élőként évről évre azon dolgozunk, hogy megőrizzük hagyományainkat, és olyanokat is felelevenítsünk, amelyek feledőben vannak.

A napokban Budapesten a közvéleményt a CEU, vagyis a Közép-Európai Egyetem ügye osztja meg leginkább. A kormány által beterjesztett és az országgyűlés által egyszerű többséggel elfogadott felsőoktatási törvénymódosítás „robbantott”.

Olyan ember volt, aki átélte korunk talán legtöbb szenvedését hozó 20. századot, sőt még a 21. „hajnalát” is, és mint ilyen, igen sokat tudott arról az időszakról, amelyet saját bőrén tapasztalt meg.

Szentpétervár, Stockholm és Egyiptomban két helyszínen plusz egy londoni adalék: valahogy így fest a múlt hét terrorizmus-mérlege. A szélsőséges iszlám terrorizmus hétfőn a cárok egykori fővárosában, pénteken a svéd fővárosban, vasárnap, pedig Egyiptomban csapott le.

Az emberek jó része főleg azoknak a helyzeteknek az alapján ítél, amelyeket maga is megtapasztalt.

Gyakoribbak és színvonalasabbak az aradi magyar rendezvények. Szaporodik az aradi kiadású könyvek száma, sikeresek a színházi előadások.

„Mi leszel, kisfiam, ha nagy leszel?” – hangzik el meglehetősen gyakran felnőttek szájából a (roppant bugyuta) kérdés. „Ha én azt tudnám, szép pénzt keresnék vele” – mondhatná egy felnőtt fejjel gondolkodó kérdezett.

Jól – többek között a Nyugati Jelenből – tájékozott olvasónk természetesen tudja, hogy kedden Szíriában, az észak-afrikai, az emberi civilizáció egyik bölcsőjének is tekinthető, vagy húsz esztendeje még virágzó országban vegyi fegyvereket vetettek be (nem tudnám megmondani, ki ellen), tény azonban, hogy e cikk megírásakor kb. 86 halálos áldozattal, köztük harminc gyerekkel számolnak.

A kereszténység romjain épül az iszlám Nagy-Britanniában (és általában Nyugat-Európában). Nem hiába nevezik Londont egyre gyakrabban Londonisztánnak.

„Valahogy újra meg újra jönnek a rossz idők”, ugrik be a Bikini együttes (vajon megvan-e még?) több évtizede keletkezett slágerének egyik sora emlékezetem már-már kihaltnak tűnt bugyraiból, amikor a címet leírom.

Évek óta figyelem, miként igyekeznek minden áron a figyelem központjába kerülni azok a pártok, szervezetek, amelyeknek semmi esélyük sincs, hogy a nagypolitikában szerepet játsszanak.