Álláspont

Nem szerettem volna Crişan doktornő (a megyei kórház megbízott vezetője) helyében lenni kedden. Nem gondoltam volna, hogy kijön a meleg irodájából, sőt egyenként megszorítja (szemmel láthatóan feszült idegállapotban) a járdán toporgó, egyébként civilizáltan várakozó anyukák, apukák kezét.

Bár tavaly ősszel a szenátus elutasította azt a képviselői törvénykezdeményezést, amely a bejegyzett élettársi kapcsolat intézményét vezetné be Romániában, most ismét napirendre került.

Legutóbb azt fejtegettem, hogy kivételes szerencse, ha az ember hobbija és hivatása egybeesik. Ez felér egy lottónyereménnyel. Évtizedeken át azzal keresed a kenyered, amit a legjobban szeretsz.

Sörrel kínál magyarországi barátom, de vissza kell utasítanom, vezetek, erre rám tukmálja a dobozt, hogy „majd ha hazaérsz”.

A tévéhíradó mutatja, a kelet európai lapok megírják, milyen pusztításokat hajtanak végre a bevándorlók Európa nyugati felén. Németországban a számukra átadott otthonokat gyújtják fel.

Brüsszelben és a legtöbb tagállami fővárosban lázasan keresnek megoldást az EU problémáira, az unió elkerülhetetlen megreformálása kiemelt szempont.

Újabb telefonlehallgatási botrány robbant ki a napokban, amelyet – kell a szenzáció – nagy örömmel kapott fel az amerikai, és a világsajtó.

Szombaton tele volt a román média az 1977. március 4-i nagy földrengéssel kapcsolatos megemlékezésekkel.

Odaviszük a segítséget, ahol baj van, vagy Európába importáljuk a Harmadik Világ problémáit? A kérdést Orbán Viktor vetette fel a 2015-ös nagy migránsáradat idején.

Vannak párhuzamos életpályák. Együtt haladnak, majd eltávolodnak egymástól, újra közelednek, hogy ismét eltávolodjanak, s valahol a végtelenben talán ismét találkoznak.

Mérföldkőhöz jutott a 2008 óta egyre súlyosabb válságokkal szembesülő Európai Unió. Brüsszelben is belátták, hogy a reform immár elkerülhetetlen, jelenlegi struktúrájában az unió nemcsak képtelen hatékonyan működni, de fokozza is az eurószkepticizmust és az országok közötti feszültségeket.

A világ, közelebbről Európa, még közelebbről Kelet-Európa sorsa úgy alakult évszázadok során, hogy nincsenek „fajtiszta nemzeti államok”, lakosságukban a többség mellett kisebb-nagyobb létszámú, más anyanyelvű, kultúrájú, vallású, hagyományú stb. kisebbség él.

Nincs az a nő, aki ne rajongana a virágokért, aki ne örülne a virágot ajándékozó szép gesztusának.

Egy kedves barát csúsztatott a kezembe minap egy papírlapot, hogy olvassam el az arra kézzel másolt szöveget. Egy román nyelvű vers, címe fordításban: Mit adott nektek Erdély?

Bizonyára túlzás a „történelmi” jelző, de aligha kétséges, hogy a román külügyminiszter hétfői budapesti látogatása és megbeszélése magyar kollégájával, találkozása a magyar miniszterelnökkel, a magyar diplomácia képviselői előtt elmondott beszéde fontos, biztató állomás lehet a magyar–román kapcsolatok további alakulására.