640 éves barátság

Mit érnek a kétoldalú államközi szerződések az EU-ban, amikor az uniós homogenizálás úgyis egymáshoz közelebb hoz immár 28 országot? 

Sokat, válaszolnak egyöntetűen Londonban és Lisszabonban is, idén, amikor az unión belüli baráti viszonyok recsegnek-ropognak, a két fővárosban, viszont az 1373-ban kötött – s azóta többször, legutóbb 600. évfordulóján, 1973-ban – megújított angol–portugál baráti szerződésről emlékeznek meg. Amely ugyanis a kerek nagyvilág legrégebbi ma is érvényben lévő kétoldalú megállapodása.

Jóllehet angol keresztes lovagok már 1147-ben jelentős segítséget nyújtottak Afonso Henriques első, nemzetalapító portugál királynak, Lisszabon mór (arab) uralom alóli felszabadításában a kétoldalú baráti viszonyt csak 1373-ban öntötték jogi formába kétoldalú szerződés révén. 640 évvel ezelőtti megkötésénél – és további jó néhány évszázadig – az angol–portugál baráti szerződés a francia–spanyol együttes veszély ellensúlyozását célozta. Anglia számára Franciaország és Spanyolország komoly ellenség volt évszázadokon keresztül, előbbi terjeszkedési hatalomvágya, valamint utóbbi hasonló céljai mellett katolikus fanatizmusa sokáig veszélyt jelentettek. 1588-ban Spanyolország hatalmas hadiflottája, a híres „győzhetetlen armada” egyesen Anglia meghódítására indult, s a reformációra áttért szigetország alig úszta meg a spanyol hódítást. Az Atlanti-óceán ellenőrzéséhez Londonnak fontos volt tehát a stratégiai elhelyezkedésű portugál támaszpont.

Portugália csupán a spanyolok erőteljes terjeszkedési vágyaitól tartott évszázadokon keresztül, angol segítség nélkül aligha őrizhette volna meg (vagy szerezhette volna vissza) függetlenségét a nálánál ötször nagyobb és négyszer népesebb szomszédtól, ismerik el Lisszabonban. Függetlenségét csupán 60 évre, 1580–1640 között veszítette el, amikor a spanyol korona megszerezte Portugáliát. Tönkre is tette, a portugál hanyatlás is a spanyolok romboló természetének „köszönhető”, a függetlenségét pedig 1640-ben is angol segítséggel nyerte vissza. A baráti viszony erősebbnek bizonyult az akkoriban roppant fontos felekezeti különbségeknél, Lisszabon az angol reformáció után is kitartott London mellett, noha Portugália spanyol szomszédjához hasonlóan katolikus maradt. Csakhogy a spanyolok katolikus fanatizmusa (a „katolikusabb, mint a pápa” közmondás a spanyolok nyomán keletkezett) még a mérsékeltebb portugáloknak is zavaró volt.

Szintén a kétoldalú szerződés értelmében szabadították fel Portugáliát 1814-ben brit csapatok Napóleon uralma alól, s Portugália annak nyomán lépett be az Első Világháborúba Nagy-Britannia (az 1707-es angol–skót egyesülés révén Anglia jogi-politikai utódja) oldalán. A második világégéskor Lisszabon ugyan semleges maradt, a szerződés értelmében mégis London rendelkezésére bocsátott néhány stratégiai katonai bázist, s hasonlóra később, 1982-ben a Falkland/Malvinas szigetekért zajlott rövid brit–argentin háborúban is sor került, szintén az idén 640. évfordulóját ünneplő szerződés értelmében. A kölcsönösen előnyös gazdasági együttműködés további tartalommal töltötte meg a kétoldalú baráti viszonyt

Annyi év alatt természetesen mosolyszünet is volt, főleg 1580 és 1640 között, amikor spanyol megszállás alatt Portugália nem tudta betartani a szerződést, illetve 1890-ben, amikor Afrika gyarmatosításánál a brit és portugál érdekek ütköztek és diplomáciai összetűzésre került sor.

640 év mérlege azonban kétségtelenül pozitív mindkét fél számára, különben nem is hosszabbították volna meg folyamatosan a baráti szerződést. Éppen ezért London és Lisszabon sem volt hajlandó felmondani a szerződést, ahogy egyesek felvetették, mivel mindkettőjük EU-s tagsága révén az eleve fölöslegessé vált. A régóta megszűnt spanyol–francia veszélyről nem is beszélve.

Csakhogy az európai együttműködés 1957-ben kezdődött a Római szerződés révén, s annak valós kibővülése az 1991-es Maastrichti szerződéssel történt, az Európai Közösség akkor alakult Európai Unióvá. S lám, kevesebb, mint 60 évvel az alapkövek lerakása után már feszítik az országos ellentétek. Ha az EU megéri legalább az angol–portugál együttműködés felét, vagyis olyan 300 évet, talán érdemes lesz felmondani utóbbit. Addig viszont kár lenne felrúgni az annyi év alatt, oly nehezen elért konkrét eredményeket egy illúzió (netán utópia?) miatt, vélik Londonban és Lisszabonban egyaránt. Szinte biztosra vehető, hogy 10 év múlva, a szerződés 650. évfordulóján ünnepélyes körülmények között ismét meghosszabbítják.