Elhallgatta hétfőn, december kilencedikén a román állam (államfőstől, parlamentestől, kormányostól politikai pártostól és osztályostól kezdve a sajtóig bezárólag), hogy kerek e világon ezt a napot egy ENSZ-határozat alapján a korrupcióellenes harcnak szentelik.
E témában már-már bántóan mély volt a csönd, s nagy a gyanúnk, hogy tudatosan és dróton irányítottan.
Pedig egy olyan országban, amelyet alig pár nappal ezelőtt az Amnesty International annyira leminősített, hogy átmenő érdemjegyet sem adott tisztességtanból, elvárható lett volna, hogy reggeltől estig másról se beszéljenek az ország vezetői, jeles politikusai (kormánypártiak és ellenzékiek egyaránt), az igazságszolgáltatás művelői és szakértői, nem szólva az írott és elektronikus sajtóról, mint arról, miként lehet megfékezni, csökkenteni az ország legszörnyűbb erkölcsi betegségét.
Elvártuk volna, hogy a kormány, legalább annyira, mint lenézett bulgáriai társa, ha másként nem is, saját berkein belül összegzi, elért-e valamit az elmúlt évben a szent háborúnak nevezett csatatereken, s konkrét intézkedéseket dolgoz ki az ellenőrzése alatt működő szervek és intézmények számára a korrupció vírusának további terjedése ellen.
Elvártuk volna, hogy az állam, legalább annyira, mint Magyarországon, egymás mellé ülteti a korrupció büntetéséért, megfékezéséért, megelőzéséért illetékes szerveket, hivatalokat és intézményeket, s az adófizető állampolgárok elől sem hallgatja el, milyen a jelenlegi helyzet, s melyek lesznek a következő lépések.
Elvártuk volna, hogy Románia bár ezen a napon legalább annyit tegyen, mint kisebbik testvére, az egyébként lenézett Moldovai Köztársaság, amellyel egyesülni szeretne, ahol hétfőn még a kisdiákok is részt vettek a „nem puskázok, becsületes maradok” akción.
Elvártuk volna, hogy az államelnök, amikor a szokásos délutáni órában ismét „a nemzet elé” állt, hogy elmondja legújabb unalmas osztályfőnöki beszédét, figyelmeztette volna alattvalóit e fontos nemzetközi harci napra.
Hiszen amikor politikai érdekei úgy kívánják, mindig sziporkázva mondja fel az ország nagy korruptjainak saját maga által összeállított névsorát.
De hát miért is kellene küzdeni a korrupció ellen?
Amíg lehet még lopni, a szent háború halasztva.
Hozzászólások