Ellentmondások világa (IV.)

Mecsetek ezreiben a hívő muszlimok áhítatosan, csendben imádkoznak Allahhoz, bánják bűneiket és kérik istenük segítségét. Másnap, néhányan közülük, felrobbantják magukat, hogy megöljenek néhány keresztényt, vagy másképp gondolkodó hittársukat. Évek óta az európai embernek már nincs a régi biztonságérzete, a terror ott leselkedik rá minden utcasarkon. Politikusaink mindig mélységesen elítélik a terrorcselekményeket, és részvétüket fejezik ki az áldozatok hozzátartozóinak. Ennyi, és nem több. Megoldás nincs? Agyrém!

Hasonló a keresztény magatartás is. A hívő katolikusok a mise után hazamennek és másnap a minisztériumban nyugodt lélekkel aláírják a fegyverszállítást Szíriába! Ott együtt pusztul muszlim a kereszténnyel.

Az arab városokban a pompázó, fényes palotákban hihetetlen fényűzés, a turistaszállókban is elsőrendű minden. De menj ki a perifériára, ahol szemetet, piszkot, rémes nyomort látsz, emberek ezrei hevernek az utcán, munkanélküliek és éhezők. Ez a „gazdag”arab világ valódi arca. Akinek van egy kis pénze és bátor, elindul Európa felé. Azt hiszik ez a megoldás. És ezt támogatja a nyugati tőke!

Németország exportvilágbajnok, a milliomosok száma évről évre nő, egy jó lábú focista milliókat keres, de a fiatal német házaspár nem is gondolhat gyermekáldásra, mert a bérlakások ára évről évre növekszik. Ezzel nem törődik az állam, arra sem gondol, hogy a születési ráta 1,4, a német nők nem szülnek. A németség halálra van ítélve! Igaz, van egy új német családmodell: Ahmed, két „szorgalmas” feleséggel, hat gyermekkel, és ezek mind segélyből élnek. A jövő tehát mégis biztosítva.

A modell különben egész Európára érvényes lehet. Eurábia már nem utópia!

Vicces az egész? Nem, halálosan komoly. Az ellentmondásokat növeli, hogy az arab világ lokális konfliktusaiba a nyugati külpolitika olyan szemérmetlenül beleavatkozik, mintha, ott is otthon lennének. Afrikát viszont, miután évszázadokon keresztül kizsákmányoltuk, cserbenhagytuk. Jön a katasztrófa, milliók kényszerülnek elhagyni otthonukat, irány az európai Kánaán.

Olvasom a Berlin Intézet (Népességkutatás) adatait a világ népességének fejlődéséről. Ijesztő számok. A világ jelenlegi népessége átlépte a 7,5 milliárdot. Ez a szám 2050-re 10 milliárd közelében lesz. Ennyi emberrel már komoly bajok lesznek. Az elosztás viszont számunkra tragikus. Az össznépességből Ázsiában él majd 5,2 milliárd, Afrikában 2,5 milliárd (kétszer annyi, mint ma) Európában már csak 700 millió, de ebből nagy százalék már nem tartozik a fehér fajhoz.

Mindenről lehet beszélni, vitatkozni, de a számok nem hazudnak, a statisztikákon nehéz változtatni. Pontos számítások szerint a század végéig a Föld lakosságának csak legfeljebb 10%-a tartozik majd a fehér fajhoz, mondjuk inkább, a nyugati civilizációhoz. Ez talán nem is volna baj, de az ellentmondás az, hogy végeredményben ennek a nyugati kultúrának köszönhetjük, ami a világot erre a szintre emelte, ahol most vagyunk; a fantasztikus technológia, űrkutatás, a medicina csodái, színes kultúra, a jólét és persze az atomenergia felszabadítása (ez talán nem hiányzott) és még sok minden a keresztény kultúra gyümölcse. Köszönet mindezért nem lesz, mert ez a kultúra előreláthatóan elpusztul, jobb esetben beolvad, átalakul, szóval már semmi nem lesz a régi.

Nem keresem az okokat, ezeket már sokkal okosabbak felsorolták, megírták, elemezték és még megoldásokat is ajánlottak. Úgy látszik, ez senkit nem érdekel, mert a nyugati világ lényegében változott meg, és ahogy mi látjuk, nem előnyére. Persze ez is relatív, mert a másik oldal, akik a jövőt már nem a múlt folytatásakéntképzelik el, hanem egy teljesen Új Világot teremtenének, azok ezt az utat járnák továbbra is, és minket, a hasonlóan gondolkodókat maradinak tartanak.

Lehet, hogy nekik lesz igazuk? Mert ha a közeljövőben semmi nem mozdul el a helyes irányba – a mi helyes irányunkba –, akkor tényleg ők győznek.

Hollai Hehs Ottó, Németország