Emlékek zaciba

Ne csinálja ezt velem, uram! Hát nem maga adta fel hirdetésben: „Ha per pillanat anyagi gondjai vannak, forduljon bizalommal hozzám, én garantáltan jól megfizetem az emlékeit”? Szóval én hittem magának, és momentán valóban szar anyagi helyzetben vagyok, hogy finoman fejezzem ki magam. Tessék? Hogy nem ilyen lelki kacatra gondolt? Már megbocsásson, uram, de hogy merészeli az első szerelmem emlékét lelki kacatnak nevezni?! Maga el sem tudja képzelni, milyen nehezemre esik megválni, még ha ideiglenesen is, e nemes érzemény hosszú évek óta lelkem legmélyén őrzött zsengéjétől. Az első ügyetlen csók, az első tétova tapizás, az első haragszom rád és édes kibékülés szívmelengető emlékétől. Mit mondott? Kérem, ismételje meg, ha lehet, hangosabban, mert ez a kurva hallókészülék nem működik már rendesen. Hogy a raktáruk tele van holdfényes andalgásokkal, szenvedélyes vallomásokkal, nyáréji szerenádokkal?! S a kutyának sem kellenek már ezek az ósdi, falvédős giccsek. Ott porosodnak évek óta haszontalanul a polcokon. Akik pedig behozták ide, nem váltják ki őket, mert vagy nincs rá pénzük, vagy megfeledkeztek arról, hogy behozták ide. Nekem viszont, hál’ Isten, még jó a memóriám, uram. Tudja, az én koromban jóformán már csak az emlékeiből él az ember, mert a nyugdíjából csak megdögleni tud. Szóval, ha nem vevő az intim emlékeimre, mást is ajánlhatok. Mit szólna például a nagy Szovjetunóba tett, csoportos kiránduláshoz a nyolcvanas évekből? Az ipari mennyiségben elfogyasztott orosz vodka ellenére is kristálytisztán él bennem a Lenin-mauzóleum emléke. Én, kérem, élőben láttam a holt Lenint! Lájv, ahogy ma mondják. Tessék?! Hogy ne röhögtessem magam, mert Lenin múmiáját ma már online megrendelésre bárkinek házhoz szállítják?! Akkor inkább a hazai emlékek érdeklik abból az időszakból, uram? Én, kérem, még jól emlékszem arra, hogy a múlt rendszerben jegyre adták az alapélelmiszereket, és déligyümölcsöt csak lexikonban láttunk, kétórás volt az egyetlen tévécsatorna műsorideje, s abban is jórészt a nagyfőnök produkálta magát, napközben többször is elvették a villanyt meg a meleg vizet, télen pedig a fűtést is a biztonság kedvéért, mégis a statisztikák szerint jobban éltünk, mint számos nyugat-európai országban. Na, mit szól ezekhez, uram? Tessék? Kérem, mondja hangosabban, mert ez a kurva hallókészülék már megint vacakol! Hogy az én emlékeim kimentek divatból, s az efféle ócskaságok csak a sógorát érdeklik? S magát milyen emlékek érdeklik, ha szabad kérdeznem, uram? Aha, szóval az ufókkal való intim testi kapcsolat, a celebek magánélete, a valóságsowk kulisszatitkai... Ne is sorolja tovább, a viszont nem látásra, uram! Hogy hová megyek? A sógora zálogházába. Tudja, nekem a szép emlékeimen kívül annyi ronda emlékem van, hogy azok árából boldogan fogok élni, míg meg nem halok…

Szakács István Péter