Esik, csepereg

Esik az eső. A port legalább elmossa, s a kövezett, a rengeteg autó nyomán alaposan ledöngölt talajon helyenként kisebb-nagyobb tócsákat alkot: abból is látni, hogy valóban...

Rossz idő van, lesz az ország nyugati részén, hallom a tévében. Nem a meteorológusoktól, pláne nem a mezőgazdasági szakemberektől, hanem a fővárosi, meteorológust helyettesítő, többnyire témán kívül lévő bemondó, ámbár csinos ifjú hölgyektől. Látványuk kellemes, objektív hozzáállásuk, hozzáértésük a nullához közelít. A jó idő szerintük a napos és meleg, ha esik és lehűl, az már deviancia; az időjárást, ahogy elnézem, szerintük a Fekete-tenger partján az előszezonban üdülők, vagy a fővárosi Cișmigiu parkban sütkérező nyugdíjasok (esetleg munkakerülők) igényeihez kellene mérni.

Apropó, munkakerülők.

Jó tíz-tizenöt éve még arról cikkeztünk, mennyire fontos lenne a lakosság foglalkoztatása, munkahelyek teremtése, a megélhetés alapkövetelményeinek biztosítása. Akinek ugyanis nincs biztos (bár lehet, csekély, de megélhetését úgy-ahogy biztosító jövedelmű) munkája, a dolgok természeténél fogva más (akár törvénytelen) utakon próbál „érvényesülni”.

Nos, mára Románia sok vidékén – miután vagy 3,5 millió ember időlegesen vagy véglegesen kivándorolt – a munkanélküliség gyakorlatilag nem létezik. A fővárosba távol-keleti munkások (!) ezreit hozzák a hézagok betöltésére, Arad és Temesvár tele van álláshirdetésekkel (jó: nem kimondottan kevés és könnyű munkával hozzá nem értők számára is betölthető, jól fizetett állásokról van szó). Aki (például mezőgazdasági vagy építkezési vállalkozó, juhtenyésztő, tehéngondozó, őrszolgálatot teljesítő, összeszerelő betanított munkásra stb.) lehetőleg megbízható munkatársat keres, annak alaposan fel kell kötnie a lábravalót.

Románia számos vidékén jelenleg csak az nem talál munkát, aki nem akar.

Lehet, kissé eltávolodtunk eredeti témánktól, az esőtől.

Miközben a cikket írom, kivilágosik az égbolt, megszűnik a csepergés is.

Pedig, még a mezőgazdaságtól távol álló apámtól hallottam a népi bölcsességet: májusi eső aranyat ér. Májusban pedig, ha jól emlékszem, Aradon és környékén a hónap közepe tájáig (ha mégis: teljesen elszigetelten) szem eső nem esett.

A kertek, a szántóföldeken kikelt kukorica, a növekvő búza és egyéb termények pedig esőre szomjaznak. Víz nélkül nincs élet.

Ehhez képest a tengerparton üdülők, a Cișmigiu parkbeli nyugdíjasok stb. érdekei és kívánságai az időjárási viszonyokat illetően (talán találhatnék jobb kifejezést is): nevetségesek.

Májusban vagyunk, abban a hónapban, amikor az eső aranyat ér. Ha jön.

(Telki)