Hallottad?

Hallottad? Tudsz róla, hogy csődöt mondott (itt egy név következik) vállalkozása? És – az egyéni szimpátiától is függően – következik a kommentár: túl nagyot akart, szegény, jobbat érdemelt volna, most aztán megtudhatja… Aki nyitott szemmel közlekedik egy hazai nagyváros utcáin, az bizonyosan látja, hogy egyes üzletek néhány esztendő leforgása alatt többször is cégért cseréltek, miután – sokszor komoly befektetéssel – renováltak, korszerűsítettek, hogy rövidesen kiderüljön: a jelentős beruházások sem jártak eredménnyel, s akár pár hónap után ismét megjelenik a „kiadó” tábla a kirakatokon. A kapitalizmus – némelyek a miénket vadkapitalizmusnak mondják – velejárói a gyakori csődök. Amelyek az utóbbi esztendőkben, a 2008-ban kitört és hatását máig éreztető – válság idején fokozottan jelentkeznek. Ezt a magánember személyes tapasztalatai során is érzékeli valamelyes mértékben, igazi méreteiről azonban csak a statisztikai adatok adnak valós képet. A statisztika pedig azt mondja – az országos kereskedelmi jegyzék hivatal adatai szerint – hogy 2008 óta, azaz öt év alatt közel kilencvenezer – pontosabban 88 912 – hazai cég jelentett fizetésképtelenséget. Ezek közül kis híján 17 ezer az elmúlt esztendőben. Ami – a Mediafax hírügynökség által közölt adatokat figyelembe véve a tavaly év végén regisztrált cégek majdnem kilenc százalékát jelentik. Köztudott: az elmúlt két évtizedben a vállalkozók nem elhanyagolható része ún. kényszervállalkozó, aki nem egy gazdag élet, hanem egyszerűen a túlélés reményében fogott vállalkozásba, miután addigi munkahelye megszűnt és nincs miből megélnie. Esetükben nyilvánvaló, hogy alig, vagy egyáltalán nem rendelkeznek egy cég vezetéséhez szükséges ismeretekkel – ehhez is rátermettség, vagy felkészülés kell –, s a jelek szerint már nem volt idejük beletanulni. Hogy a gazdasági válság közrejátszott bukásukban, azt jól mutatja, hogy 2008-tól errefelé évről évre nőtt a csődöt mondott kisvállalatok száma, amelyek főleg a kiskereskedelem, a szállítás-raktározás, feldolgozóipar területén tevékenykedtek. Minthogy a kis- és középvállalatok száma Romániában több százezerre rúg, s mindegyikük legalább néhány embert foglalkoztat, könnyen belátható, mekkora jelentőségük van, illetve lenne az olyan intézkedéseknek, amelyek fennmaradásukat – és egyúttal a bennük foglalkoztatottak megélhetését biztosítják.