Hangulat

Személyesen is ismertem. Igaz, csak felületesen. Néhányszor már írtam róla. Prohászka Elvira az Aradi Római Katolikus Főgimnáziumban végzett 1920-ban. Kiváló versmondó, írogató, nemes értelemben vett „kékharisnya” volt, a Kölcsey Egyesület tevékeny tagja. Ausztráliában hunyt el.

Maradt utána egy kiadatlan, kéziratos regény. Erről is írtunk már, részleteket közöltünk belőle. A címét most nem ismétlem meg, lehet változni fog.

A könyv megítélésében bizonytalan voltam. Lelkesedtem, de a megkérdezett barátaim óvatosságra intettek.

– Poros, idejét múlta, egyszerű „leányregény”. A ma számára nincs mondanivalója. Aligha emlékeznek már Aradon a szerzőre és a regény szereplőire.

Egy barát 500 eurót ajánlott fel a kiadás költségeire. Elhárítottam.

– Neked is kell az a pénz. Nyakunkon marad a könyv. Rossz befektetés.

Nem beszéltem túl nagy meggyőződéssel, de a jó szándék vezetett. A kiadás gondolatát elvetettük.

Telt is múlt is az idő, de a bogár ott maradt a fülemben.

– Egy igazi aradi könyv! Az utcák, az üzletek, a szobrok, a szereplők, az események 1920-tól 1944-ig visszaköszönnek. Én, a jött-ment idegen is érzékelem a hajdani Arad hangulatát.

 A télen lesz időm. Ezt a könyvet leporolom, begépelem, előszót írok hozzá, s aztán meglátjuk, mire érdemes.