Hóhérok

35 kommunista hóhért azonosított a kommunizmus bűntetteit vizsgáló intézet, s néhányukat be is perelte rendkívül súlyos embergyilkosság miatt. Valamennyien idősek, hátborzongató gaztetteik még 1945 és 1964 között történtek.

Az országos újságok is felkapták az ügyet, több idős hóhért azonosítottak, volt olyan is, akit szóra is bírtak. „Nyilván” a sajnálatnak vagy lelkiismeret-furdalásnak leghalványabb nyoma sincs a vén pribéknél. Egy szóra nem bírható másik hóhér is hozta megszokott bolsevik formáját, 88 éves kora ellenére ökleivel támadt az újságíróknak, káromlásokkal megspékelve.

Perbe is foghatók, rendkívül gonoszsággal elkövetett bűneik nem évülhetnek el a jelenlegi jogszabályok szerint. Olyanokról van szó, akik magas rangú pozíciókat töltöttek be a kommunista rendszer terror-gépezetében, s akik számos politikai ellenfél, kolhozosítást ellenző paraszt, „egészségtelen társadalmi eredetű”, vagy egyszerűen másképp gondolkodó (korabeli szóhasználattal: népellenség) testi és szellemi kínzásáért, sőt, meggyilkolásáért közvetlenül felelősek. Egyesek nemcsak parancsolták, de saját kezükkel öltek is.

24 év után itt az ideje felelősségre vonni gaztetteikért, ha már korábban nem kerülhetett erre sor. Végül is 1989 decembere semmilyen változást nem hozott a kommunista hóhérok számára, kiváltságaikat zavartalanul megőrizték.

A sajtó kiderítette, hogy népnyomorító tevékenységük nyomán nyugdíjuk 5-6000 lej körül alakul, ami nagyságrendekkel nagyobb az életeket mentő, illetve embereket formáló orvosok, tanárok nyugdíjánál, s még az aktív orvosok és tanárok bérét is többszörösen felülmúlja. Főleg, miután a Ponta-kormány nemrég meg is emelte a tisztek nyugdíját, beleértve a szekusokét is, melyekből 89 után csak a Boc-kormány faragott le. Nem a minimum nyugdíj szintjére, ahogy Csehország és Németország tette a kommunista politikai rendőrségek esetén, de mégis lefaragta. Ponta azonban visszaállította!

Úgy néz ki, hogy vén korukra a pribékek mégsem kerülhetik el a felelősségre vonást gaztetteikért.

A társadalom hosszas késéssel ugyan, de a normalitás útjára lép, s szembenéz a múltból örökölt égbekiáltó igazságtalanságokkal.