Ifjúság

Tegnapelőtt új stratégia kidolgozására hirdettek meg vitát Romániában.

Ki mondja meg, milyen nap volt tegnapelőtt azon kívül, hogy május másodika, történetesen ortodox nagycsütörtök?

Aki netalán passzol – megkérdeztem négyet-ötöt az érintettek közül, egyik se tudta –, megmondom: az ifjúság napja volt. Amelyet az újabb időkben hivatalosan 2004-ben fogadtak el Az ifjúság országos napjának, bár már az „átkosban” is ez időpontban ünnepelték. Most az ifjúsági és sportminiszter – ötletnek nem rossz valamely kezdeményezést emlékezetes dátummal indítani – egy ifjúsági stratégia kidolgozásának kezdetét hirdette meg.

Ami azt jelenti: eddig vagy nem létezett ilyen, vagy ha mégis, eredménytelen volt, tehát mást kell kitalálni helyette. A (fiatal) miniszter szerint négy alapvető célkitűzése és pillére lenne az ifjúság bevonása és részvétele a kulturális és a nem-formális (azaz iskolán kívüli) nevelésben, az önkéntességben, a munkában és vállalkozásban, az egészség megőrzésében, a sportban.

Nem hangzik rosszul: a fiatalok tehát dolgoznának, vállalkoznának, miközben a maguk és a társadalom számára fontos és hasznos egyéb dolgokkal is foglalkoznának, a stratégiát pedig az Európai Unió a 2014–2020-as pénzügyi ciklusban sok-sok euróval támogatná.

Ha meglesz, és ha olyan lesz.

Pillanatnyilag a hazai ifjúság (a fiatalság pedig, minden közhelyen túl, valóban egy ország jövője és reménysége) helyzete és kilátásai nem jók. Az ifjúság mintegy 24 százaléka (az EU-parlamentben egy romániai képviselő által előterjesztett jelentés szerint) munkanélküli, több mint egyharmada elhagyná az országot a (jobb) megélhetés reményében. Futószalagon gyártjuk az egyre értéktelenebb és felhasználhatatlanabb egyetemi diplomákat (önmagában a felsőfokú végzettség nagyon üdvös), miközben egyre nagyobb a hiány mesteremberekben, holott sokan – felsőfokú végzettséggel – betanított munkásként dolgoznak; a hazai gyermekek egy része (elsősorban a roma népességre gondolok), nem végzi el az általános iskola első osztályait sem, pedig tanulás nélkül a jövőben reménye sem lehet a beilleszkedésre.

A hazai ifjúság problémái – a reális gondok felsorolása a fentieknél sokkal hosszabb lehetne – sokrétűek, megoldásukhoz pedig nemcsak okos ifjúsági stratégia (persze az is nagyon fontos), hanem országos és más területekre is kiterjedő elgondolások kivitelezése kellene.