Irodalmi kánon

Nem akarom „békaköhögésként” óva inteni a „nagyokat”, a közvélemény- és kánonformálókat, csak a magam kérdéseit és kétségeit fogalmazom meg.Művelt, széles látókörű, szabad gondolkodó újságírók beszélgetnek a „kamera” előtt.– Hiába akarták Jókai Annát – „Isten nyugosztalja!” – kikiáltani a legnagyobb magyar kortárs írónőnek, nem volt az! (Megjegyzés: a „nemzetiek” akarták volt kikiáltani.)Ez rendben is lenne, magam se vele kezdeném a rangsort. De mire jó az ilyen lajstromozás?Nem labdarúgókat osztályozunk, nem az Aranylabdát osztogatjuk.Tanáraim úgy tanították, hogy nincs legnagyobb magyar költő, legnagyobb íróról sem érdemes beszélnünk. Csak nagyok vannak.A beszélgetők ezután a férfi írókat vették elő, kiveséztek közülük néhányat, majd minden átmenet nélkül, a kinyilatkoztatás súlyával, megjelölték azt a két írót, akik a kortárs magyar irodalmat hivatottak fémjelezni.Engem nem tudtak felsorakoztatni maguk mögé.Igaz, nekem olyan eretnek gondolataim is vannak, hogy napjainkban – lehet már régebben is – az irodalmi Nobel-díjat szövevényes érdekegyeztetések után ítélik „oda”.Ennek ellenére örülnék, ha a két világháború között és a második után alkotó erdélyi magyar írók és költők körül rendeződnének a dolgok.Egyszer az aradi Szántó Györgyöt is kanonizálni kellene.Nyirő József, Wass Albert helyét is pontosabban kellene körvonalazni.Miként alkot két párhuzamos egyenest az író irodalmi és az ideológiai megítélése?Kiket tanítunk? Kikről teszünk említést? Ki az, akit legalább házi olvasmányként elfogadunk?És mindezt ki mondja meg nekünk? Jó lenne ezt tudni, ha nem is egészen a szigorú „miheztartás”végett.Hogyan viszonyuljunk a „jó” lektűrhöz és a népszerű irodalomhoz – a ponyvához?Jól jön a tanács, az ajánlás, de könyvért végső fokon még- is az olvasó nyúl.Fajsúlyos kérdés: milyen az élet a magyar irodalom kerítésén kívül? Mit ismerhetünk meg a távolabbi irodalmak világából?Nem az olvasó dolga, mások tehetnek azért, hogy a magyar irodalom is megmutassa magát a más nyelven olvasóknak.Senki sem vitatja: ma az irodalmi kánon is bőven többszólamú.Ez nem baj, csak globalizált ne legyen!