Ítélkezés és megítélés

Marx Károly 1918. május 5-én született, a német-luxemburgi határon fekvő Trier-ben. A Mosel-parti, talán legrégebbi német város, leghíresebb szülötte kétségtelenül a világtörténelmet formáló és átalakító Marx Károly, akit világszerte a XIX. század kiemelkedő közgazdászaként ismernek, de a modern társadalomtudomány megújításában is szerepet játszott, filozófus volt, és a modern politológia kialakításában is részt vett. Szóval, az biztos, hogy a marxizmus, mint filozófia, társadalomelmélet és politikai ideológia, óriási hatással volt a XIX. és XX. század történelmi eseményeire, de Marx személye, azóta sem áll egészen tisztán előttünk, „hajba kapni” miatta azonban nem érdemes. Aki nem ismeri alaposan munkásságát, ne ítélkezzen, ahhoz viszont, hogy megismerjük rengeteg tanulmányra volna szükség. A nagy „tanítómesterekkel” általában így vagyunk.

A Stephan Courtois francia történész szerkesztésében megjelent „A kommunizmus fekete könyve” rémítő adatai szerint a kommunizmus áldozatainak száma 100 millió körül van, ezért a volt szocialista országokban jogos a „marxizmus” és a Marx személye iránti viszolygás, bizalmatlanság és gyűlölet. Ezzel szemben Nyugaton munkássága, tanítása és bizonyos elméletei, egyetemi tananyagként szolgálnak. Marxot a németek magukénak tekintik és tisztelik, a 200-ik évfordulóra a Marx–Engels-sorozat ünnepi kiadása 122! kötetben jelenik meg. Nos, most légy okos Domokos, nálunk viszont a szobrait piszkálják, helyezgetik, ledöntik és erősen bírálják azokat, akik valamilyen formában megemlékeznek róla.                                                                                                                                                                          

Fiatal éveim a kommunizmus-ellenesség jegyében teltek, elég „zűrösen”. Azóta sokat tanultam, tapasztaltam, és rájöttem a dolgok nem olyan egyszerűek. Keveset olvastam direkt Marx műveit, de róla és gondolatairól eleget. Ahogy Dickens a regényeiben próbálta leleplezni az akkori kapitalista idők szörnyű társadalmi igazságtalanságait, úgy Marx tanulmányai és saját filozófiai meggyőződése alapján felrajzolt egy – szerinte igazságosabb – új társadalmi jövőt. A kezdetben még hívő fiatal Marx, később a vallás radikális bírálója lett. „A vallás a nép ópiuma, mely által a szenvedésis elviselhető” – állította. Saját népét, a zsidóságot is bírálta, mert véleménye szerint a társadalomellenes kapitalizmusban főszerepet játszanak, ezért le kell számolni a „zsidó-tőkés” szemlélettel is. Az viszont majdnem biztos, hogy az 1917-es orosz forradalomhoz semmi köze, elméletileg sem, gyakorlatilag még kevésbé. A kommunizmust nem a szegény és elnyomott orosz tömegek vitték diadalra, hanem titkos társaságok mesterkedése eredményképpen nyugati kapitalisták exportálták Oroszországba. Oswald Spengler, a „Nyugat Alkonya” című könyvében írja: „Nincs olyan proletármozgalom, de még olyan kommunista mozgalom sem, amely ne a pénzhatalom érdekeit szolgálta volna ki… s melynek vezetői közül az idealistáknak, akár a leghalványabb sejtelme lett volna a tényről.”                                                                                                                                                      Talán Kennedy elnöknek volt igaza, akiMarxszal kapcsolatban megjegyezte: Bárcsak a New-York-Herald Tribun jobban megbecsülte volna a fiatal újságírót, és megadta volna a fizetésemelést az egész történelem másként alakulhatott volna. Mint ismeretes, Marx kezdetbenújságíró volt, és a New York-ilap londoni tudósítójaként nagyon gyenge fizetést kapott. A sors utjai kiszámíthatatlanok.                                                                                                                                                                                                                                                 A mai veszélyt én nem annyira a klasszikus marxizmusban, inkább az ún. „kulturmarxizmusban” látom, amely az egész egyetemes nyugati kultúrának nem csak a bírálata, de elpusztításának is eszköze. Marxról – kis jóindulattal –  elképzelhetjük, hogy tényleg egy igazságosabb társadalom megvalósításán dolgozott, de tanait azóta sokféleképpen és kiferdítve magyarázták. Nem valószínű, hogy százezrek, milliók elpusztítására buzdított volna valakit. Jézus elsősorban a szeretet erejében hitt, és ezt tanította a világnak. Sajnos nevében is milliókat öltek meg…

Gondolkozzunk, mielőtt ítélkezünk.

Hollai Hehs Ottó, Németország