Sepregettem a ház előtt. Közben nagyokat „imádkoztam”, szidva a sok ronda embert, akik minden csudabogarat dobálnak a ház elé. Míg élt a bátyám, ő szedte össze a szemetet a ház elől. Mióta meghalt, én teszem. Miközben nagyokat szitkozódom, csupa „jót” kívánok azoknak, akik mindenfélét eldobálnak, a pohártól a zacskóig. Seprés közben a hátam mögött megszólal egy hölgy (románul):
– Tudja, nem az emberek a hibásak, hanem a szél!
Megfordultam és mérgesen rászóltam: Zău? És a Jóisten és Szent Péter dobigálják le a szemetet?!
Azt hittem menten fejbe verem a seprűvel. De érezte is, mert hirtelenjében felvette a nyúlcipőt!
Tessék hát tudomásul venni: SZÉL urat kell megbüntetni!
Regéczy Éva, Arad
Hozzászólások