Akik arra számítottak, hogy a Szociáldemokrata Párt (PSD) szombati országos összejövetelén minden eldől, kissé csalódtak: a két kormánypárt, illetve vezetőik közötti ellentétek nem nyertek ilyen vagy olyan irányban végső megoldást. Az azonban egyértelművé vált ezúttal is, hogy Románia (Mircea Geoană szenátor szerint) „legnagyobb, legszebb és legfontosabb pártja” jelenlegi koalíciós partnere fölé helyezi magát.
Hogy az Országos Tanács ülésének kétségkívül leghatásosabb szónoka, a párt egykori elnöke, a jelenlegi államfő ellenfele a legutóbbi elnökválasztáson mennyire egyeztetett a párt vezetőségével, nem tudni, de elképzelhető, hogy az, amit hangoztatott, az valóban pártjának álláspontja. Az pedig így hangzik: „Nagyon egyszerű, 2014-ben mindent meg kell nyernünk”. A jövő esztendő pedig, mint köztudott, a választások éve, európai parlamenti képviselőkre és államelnökre szavaz majd az ország. A „mindent vinni”-ben az erős hangsúly az államfőre esik, amit a szónok meg is fogalmazott: véget ér egy tízéves „Băsescu-korszak”, új politikai – talán tízéves, ha nem lesz addig alkotmánymódosítás – ciklus kezdődik, amelyet a PSD-nek kell uralnia.
Csakhogy mi lesz a koalícióval? Az USL alapszerződésében az áll, hogy az államfőjelöltet a Nemzeti Liberális Párt adja, kijelölése Crin Antonescu személyében meg is történt. A koalíció fölött gyülekező sötét felhőkből azonban bármikor lecsaphat a villám, és hamuvá égetheti a megállapodást: a „mindent megnyerni” ennek az előjele, és nem is burkolt fenyegetés a pillanatnyi koalíciós jelöltre. Ha pedig a PSD netán saját államfőjelöltet indít, és elfoglalja a Cotroceni-palotát, akkor tényleg „mindent visz”. (Egy nem régi közvélemény-kutatás szerint Ponta pártvezér, kormányfő magasan verné bármely potenciális ellenfelét – igaz, állítása szerint nem pályázik erre a tisztségre.) Kérdés, persze, hogy a saját jelöltállítással a szociáldemokraták nem rúgnák-e fel végleg az amúgy is törékeny koalíciót és nem vesztenének-e szavahihetőségükből. És még nagyobb kérdés, hogy egy párt egyeduralma jót tenne-e a román demokráciának? Ez utóbbira van elméleti szempontból egyértelmű, és sokféle gyakorlattal is alátámasztott válasz: nem.
Egyelőre mindez ugyan spekuláció, de távolról sem alaptalan.
Hozzászólások