Pajzs

Mivel – már vagy még – véleményszabadság van, elmondhatom, hogy nem tartozom azok közé, akik örülnek a most Olténiában létesülő amerikai katonai bázisnak.

Pedig, koromnál fogva, azokhoz tartozom, akik gyerekkorukban még azt hallották a szüleiktől, hogy „jönnek az amerikaiak”, s kiigazítják azt, amit a nagyhatalmak a második világháború után elrontottak.

Azon is csodálkoztam a rendszerváltást követő években, hogy a változó román kormányok és pillanat-államférfiak milyen megalázó módon tárgyaltak Washingtonnal katonai bázisok romániai telepítéséről, amivel részben csak Oroszországnak, illetve az akkori Szovjetuniónak akartak őszintén, vagy álszentül, a közvélemény megtévesztésére fityinget mutatni, vagy hazafiasságukban mélyen sértettként, hisz, mégiscsak szégyen, gondolták, hogy miért nem bízik a NATO a temesvári vagy a konstancai repülőterekben, miközben még Taszáron, a kis Magyarországon is járkálhattak  amerikai katonák.

Nos, hétfőn Dél-Romániában az államelnök jelenlétében felavattak egy rég áhított amerikai katonai bázist, amely 2015-ben már működőképes is lesz, s Románia területét, a Balkán övezetét, Közép-Európát is meg tudja védeni a ballisztikus rakéták esetleges támadásai ellen, 2010-től pedig akár az Egyesült Államok területét is.

Dagadhat tehát a bukaresti mell a nagy büszkeségtől: olyan fontosak lettünk geo-stratégiai szempontból, hogy a deveselui bázis fogja megvédeni a világot egy esetleges atomtámadástól.

Amely most a katonai hírforrások szerint Irán irányából fenyeget, de kukkerrel nézve Észak-Koreáig is elláthatunk.

Őszintén szólva, jómagam nem hiszek egy atomháború fenyegetésében, s abban sem, hogy nem őrült az a világ, amely olyan sokat költ fegyverekre, hogy az elpazarolt pénzből az egész földkerekségen megszüntethetné az éhezést, és felszámolhatná a szegénységet.

Az viszont máris látszik, hogy Oroszország nem nézi jó szemmel e rakétapajzsot, úgy értékeli, hogy az elsősorban ellene irányul, legközvetlenebb nagy szomszédunkkal pedig jóba lenni legalább olyan fontos lenne, mint az amerikaiakkal. Gazdaságilag máris sokat veszítettünk a tudatos elhidegülés miatt.

A kétszáz amerikai katona olténiai jelenléte nem fogja helyettesíteni azt a gazdasági hiányt, amit az amerikainál igénytelenebb nagy orosz piac hiánya és a pökhendi ellenségeskedés okoz.

Amire nem lehet büszke a mandátuma utolsó évébe érkező Băsescu, aki a hétfői katonai ünnepségen nem hagyta, hogy a miniszterelnök is osztozzon az avatás kétes dicsőségében.

P. S.: Csak halkan jegyezném még meg, hogy ahol Irán ellen fordított rakétaelhárító pajzs van, azt az iráni terroristák is jobban kiszemelhetik célpontnak, mint néhány elavult, leromlott régi kaszárnyát.