Paradigmaváltás?

„Románia visszafordul keletre. Az irány már eldőlt”, jelentette ki a minap a Kreml hivatalos szócsöve, Oroszország Hangja, megjegyezvén, hogy a mélyreható bukaresti geopolitikai átrendeződés nyilván nem történhet egyik napról a másikra.

Orosz nagyhatalmi vágyak vagy reálpolitika? Sajnos az utóbbi idők fejleményei jelezték, hogy Moszkva trombitájának állításai nem teljesen légből kapottak.

Globális síkon a geopolitikai helyzet az orosz medvének és a kínai óriásnak kedvez. Az USA figyelme Ázsiára összpontosul, a feltörekvő Kína, valamint a régóta puskaporos, a terrorizmus melegágyának tekintett Közel-Kelet kordában tartására, Kelet-Európa kárára. Washington számára ráadásul roppant kényes, hogy a fontos CIA-titkokat feltáró – és még többet zsebében tartogató – Snowden Moszkvába menekült, a Fehér Ház által folyamatosan szorgalmazott kiadatásáért cserében alighanem engedményeket kell, hogy tegyenek Oroszországnak. Geopolitikai engedményeket? Nem kizárt, mivel a Fehér Házat a baloldali(bb) demokraták uralják, akik a „békés egymás mellett élés” puha doktrína híveiként mindig is elnézőbbek voltak Moszkva ambícióival szemben, miközben a jóval keményebb jobboldali republikánusok a kommunizmus ledöntéséért, a gonosz birodalmának felszámolásáért léptek síkra, s a NATO 2004-es nagy keleti kiterjesztése is hozzájuk fűződik.

Nyugat-Európában hasonló tendencia figyelhető meg, a nyugati kancelláriák türelme fogytán van a kelet-európai fekete bárányokkal szemben. A Nabucco ejtése akár gyökeres paradigmaváltásra is utalhat, hiszen az utóbbi 15 évben a Nyugat egyetlen hasonló horderejű geostratégiai kérdésben sem fordított hátat a kelet-európai országoknak. Most viszont egyértelműen magukra hagyta őket az orosz medvével szemben, sem Brüsszel, sem Washington nem vetette be politikai súlyát a korábban teljes mellbőséggel támogatott Nabucco mellett. Amivel nemcsak Bukarestnek és Szófiának üzenték, hogy elegük van viselt dolgaikból, hanem a kisebb-nagyobb politikai kisiklásokkal vádolt Budapestnek, Pozsonynak és Prágának is. A Nabucco ugyanis mindenekelőtt ezen 5 országot szabadította volna fel az orosz földgázfüggés alól.

Moszkva sosem nyelte le korábbi befolyási övezetének elvesztését, Nyugat-Európa és az USA jelentős támogatásával azonban nem tudott szembeszállni, s a volt szocialista országok immár EU- és NATO-tagok. Ukrajna és Grúzia néhány évvel ezelőtti eur-atlanti tervei füstbe mentek, jelenleg Moszkva befolyási övezetébe tartoznak, amelyet a Kreml Románia és Bulgária irányába terjesztene ki. Vagyis az EU leggyengébb láncszemeire. Bűnözők, romák, műkincstolvajok, koldulók és hasonlók „exportjával” Románia kiváltotta a Nyugat haragját, egyesek szélhámos országnak is nevezik emiatt. A politikum pedig korrupciójával feszíti a Nyugat idegeit és türelmét.

Tele lenne a Nyugat hócipője Romániával és Bulgáriával? Levenné a kezét a két problémás gyerekről, majd Moszkva ellátja a bajukat-megfontolásból? A Kreml alig várja, hogy betöltse az így keletkezendő geopolitikai űrt.

Nem meglepő hát, hogy Oroszország Hangja teljes mellbőséggel támogatta a nyugati kapcsolatok drasztikus romlásához vezető tavalyi politikai krízist.

Vajon remélkedhetünk-e, hogy a Nyugat egyre nyilvánvalóbb elhatárolódása csak keményebb figyelmeztetés, s még nem dőlt el minden, ahogyan azt a Kreml trombitája állítja?