Párbeszéd

Kevesen gondolták volna akár néhány évvel ezelőtt is, hogy inkább a posztkommunista örökségtől megszabadulni képtelen PSD lesz nyitottabb az RMDSZ és a magyarság felé, mint a nagy történelmi örökségére oly büszke PNL. 

1990-ben Iliescu és csapata még marosvásárhelyi Véres Márciusba keveredtek, a liberálisok pedig az etnikai béke mellett foglaltak állást.

Manapság ellentétes a helyzet. Az Antonescu privát játékszerévé vált PNL a magyarellenesség (és általában idegenellenesség) fő szószólója, az RMDSZ-szel való együttműködés ádáz ellenfele, míg a PSD, vagy legalábbis Ponta visszafogottabb, sőt, gesztusokat tesz a magyarság irányába.

Ez bizonyára meglepő lett volna néhány évvel ezelőtt (akárcsak az Iliescu bányászhordái által üldözött PNL és a PSD összeborulása). Crin Antonescu tavalyi március 15-i magyarellenes kirohanása sárga irigységbe kergette Funart. Szövegében semmi újdonság, a nyolcvanas évek szekus propagandájának felmelegített levese. De hát a PNL ilyen metamorfózison ment keresztül: a háború után a kommunista börtönökbe hurcolt liberális vezetők az amerikaiakat várták, Antonescu ma leginkább az USA külügyminisztériumától tart!

Ponta óvatosabb, be akarja biztosítani magát az USL felbomlása esetére is. Az RMDSZ-szel és néhány szerencselovaggal a PPDD elnevezésű opportunistagyülekezetből a PSD többséget alkothat, ha összevesznek a liberálisokkal, vagy megunják, hogy politikájukat Voiculescu tévéstúdióiban szabják. Az elnök felfüggesztése körüli herce-hurca is megviselte az ambiciózus Pontát, aki alighanem az RMDSZ-el való párbeszéd híve marad. Kelemenék kétszeresen is fontosak számára.

Antonescuval amúgy sem állt szóba senki a civilizált Nyugaton, ezen a téren kevés a veszíteni valója.