Pénzügyek

Politikai ellentétek miatt a kormány elnapolta a 4000 lejnél magasabb bérekre kivetendő különadót – a PNL nem ért egyet Ponta elképzelésével.

Az immár sokadik adóemelés(kísérlet) ugyanarra az okra vezethető vissza, mint a korábbiak: a kormányfő ráébredt, hogy az állami bevételek még a jelenlegi kiadási szint biztosítására sem elegendőek, nemhogy fejlesztésre vagy a jóléti kiadások megemelésére. Emiatt pénzt kénytelen kicsikarni bármiből. Kínos leégés lenne, ha a lakossági életszínvonal lényegesen csökkenne, miután ellenzékből az USL és propagandistái belesulykolták a népbe, hogy pénz lenne, ha a Boc-kormány jól gazdálkodna a meglévő forrásokkal.

A gazdasági helyzet nem javult, inkább rosszabbodott a hatalomváltás után.

Olyannyira, hogy – a tavalyi „privatizációs” bohózat után – a december óta elmaradt béreket a hetek óta tüntető Oltchim-alkalmazottaknak csak tegnap (csütörtökön) sikerült kifizetni!

A vasútnál is súlyos a helyzet. Az infrastruktúra-kezelő vállalat a felhalmozott adósságok miatt azzal fenyegetőzik, hogy a nem fizető állami és privát cégek egyes járatait eltiltja a sínek használatától – az eredmény nem maradt el: alig néhány nap alatt felgyorsultak az adósságtörlesztések.

Az ország gazdasági tartópillérét jelentő privát szférában is súlyosbodik a helyzet. A galaci kohászat indiai tulajdonosa az ország legnagyobb vasipari művének bezárását helyezte kilátásba a folyamatosan emelkedő gáz- és áramár miatt. A kormány múlt heti határozata – mely a hőerőművek drága áramenergiája megvásárlására kötelez – mentőöv rövid távon a csőd szélén álló hunyadi és olténiai energetikának, viszont malomkő a gazdaság és a lakosság számára.

Az ország legnagyobb exportőrénél, a Dacianál a szakszervezeti 40%-os béremelés-követelés – miközben a Renault 9%-ra hajlandó csak – jelenti a problémát. A cég vezetősége a termelés javarészét akár Marokkóba is áthelyezheti, ahol a munkabérek szinte feleakkorák, mint Piteşti-en. Ha ez bekövetkezik – Galachoz hasonlóan –, további fejfájást okozhat a kormánynak, nemcsak az utcára kerülő munkásokról való gondoskodás révén, hanem jelentős adóbevételek kiesése miatt is.

Közel egy évvel a hatalomra kerülése után, a kormány, mely gazdaságélénkítő ígéreteiből eddig nem sokat mutatott, végre a gazdaságra koncentrálhatna.