Szentségtörés a templomban tapsolni?

Szombaton este szép adventi kórushangversenyt hallgathattak meg a nézők az aradi minorita teplomban. Három énekkar – a kisiratosi, az arad-belvárosi római katolikus templomi és a baptista – szebbnél szebb, többnyire klasszikus, részben kortárs zeneszerzők vallásos szerzeményeiből adtak elő nagy odaadással egy-egy csokrot, és közben két kiváló művész, Duffner Melinda (ének) és Garai Zsolt (orgona) nagyszerű előadásában is gyönyörködhettünk.

A produkciók végén senki sem tapsolt. Egyrészt mert templomban nem szokás (tilos?), másrészt mert a rendezvény elején felszólították a jelenlévőket, hogy tartózkodjanak a hangos tetszésnyilvánítástól.

Valóban illetlenség, netán egyenes szentségtörés lenne tapsolni a templomban, ahol történetesen a közönség tetszését elnyerő művészi produkcióra kerül sor?

Ami tény: (katolikus) templomokban évszázadok óta játszanak a liturgiához nem közvetlenül kötődő, vallásos témájú zenét – gondoljunk, például, csak Vivaldi, Bach, Haydn vagy Händel számos alkotására. A mise keretében bemutatott műveket nem szokás megtapsolni – no de ha olyan hamngversenyről van szó, mint most, szombaton, amely nem mise keretében zajlik?

Tapsoljunk vagy ne tapsoljunk, a művészi teljesítmény elismerésére? – ez itt a kérdés.

Van olyan ember, aki szerint a taps a cirkuszba való meg a színházba, nem a templomba. Az áhítathoz, mondja, nem illik a taps.

Van, aki úgy tartja: a decens templomi tetszésnyilvánítás semmiképpen nem lehet a szakralitás ellen elkövetett vétség. Mert, lám – és következnek a példák.

Vannak neoprotestáns egyházak, amelyek templomaiban énekelnek, örvendenek, tapsolnak, táncolnak a hívek. (Számtalan amerikai filmben láthattuk.)

Jó, mondják az ellenzők, ők olyanok, és nem katolikusok.

Igen ám, de mit mondanak arra, hogy a szegedi (római katolikus) fogadalmi templomban pár évvel ezelőtt szűnni nem akaró taps fogadta a Tolcsvay fivérek (szerencsénkre Aradon is, bár nem templomban bemutatott és hosszan ünnepelt) nagyszerű Magyar miséjét?

Arra, hogy a pápa Őszentségének homíliáit, Rómában, olykor kitörő taps fogadja?

Hogy a jelenlegi Ferenc pápát (aki mellesleg jó úton halad afelé, hogy a katolikusság egyik legnépszerűbb, legszeretettebb egyházfőjévé váljék) beiktatásakor a világ számos országában a közvetítést közösen nézők tapsvihara, nagyon is hangos ovációja, tetszésnyilvánítása köszöntötte?

Ha rajtam múlna, nem tiltanám, sőt megengedném, bátorítanám a tapsot a templomban, ha a méltó művészi produkció elismeréseképpen hangzana fel. Nem hiszem, hogy az Úrnak nem tetsző cselekedet lenne, ha házában a szépnek, jónak örvendő emberek tetszésüket akár tapssal fejeznék ki.

Önnek, kedves olvasó, mi erről a véleménye?